Szerző: Buják Attila
2016.11.29.
A napokban látott napvilágot, ezúttal teljes kiadásban, Szálasi Ferenc naplója, amely az eddig ismert részeken túl a vizsgálati fogság és a népbírósági per idején írott szövegeket is tartalmazza. A téma újra érdekes lehet, miután Karsai László történész még a nyáron publikálta Szálasi Ferenc politikai életrajza című hiánypótló művét. Ezzel ismét fellángolhat a vita, ki „felelősebb” a magyar holokausztért: a rendszer névadója, Horthy, vagy a történet végpontján álló Szálasi? A napló gondozóját, Karsai Lászlót kérdeztük.– Az iratanyag szinte véletlenül került a kezébe.
– A napló első része, az A, B és C füzet évtizedekig lappangott, de a témát megörököltem. Úgy is mondhatnám, családi örökség volt. Kórházba kerülésekor apám, Karsai Elek már egy ideje dolgozott a Szálasi-per népbírósági anyagának sajtó alá rendezésén. Rossz előérzettől hajtva azzal adta kezembe az anyagot, hogy ha történne vele valami, a munkát fejezzem be. Meg is jelent 1988-ban. Ezután Glatz Ferenc a Reformisták és radikálisok című gyűjteményét szerkesztve kért fel arra, írjak egy Szálasi-tanulmányt a könyvbe. Lassanként harminc éve foglalkoztat a téma.
– Szálasi életének polgári-katonai előzményeiről vagy a privát emberről túl sok újat mondani nem lehet. Vezető vezérkari reménység, csapodár vőlegény volt, aki pályája delelőjén váratlanul szakmát váltott.
– Az életrajz bizonyos értelemben aránytalan, mert ami Szálasiban érdekes, még csak nem is a hatalomért folytatott harca, a hosszas várakozása és a rövid, véres regnálása, hanem az, amit a hatalomra jutása után a zsidókérdésben tett vagy nem tett.
– Gondoltam, hogy ez szóba kerül, mert erről számos vitát folytatott.
– Azt a mítoszt szerettem volna eloszlatni, ami Szálasival kapcsolatban ’45–46-ban keletkezett, és ma is él. Az ő rendszere volt-e a legpusztítóbb a 20. századi magyar rezsimek között, vagy másé?
– Nem célszerűbb-e úgy fogalmazni, hogy az általa megdöntött rendszer fejlődéstörténete logikusan vezetett a pusztító végponthoz, Szálasihoz?
– Lehet, hogy ez békítő, egyensúlykereső megoldás lenne, de korántsem pontos. Többről van szó. Negyvenöt-negyvenhatban még éles volt a verseny Horthy és Szálasi között a legnépszerűtlenebb magyar politikus címéért. A nyolcvanas évek végén, mikor a pártállami cenzúra elhalt, rengeteg hordalék a felszínre került. Előjött először is az, amit vulgárisan „zsidózásnak” nevezünk, és elkezdődött a Horthy-rezsim kezdetben óvatos, majd egyre gyorsuló rehabilitálása. A folyamat mára állami szintre ért. Intézményei Veritas és Nemzeti Emlékezet Bizottsága néven komoly költségvetési pénzeket kapnak. Schmidt Máriával az élen azzal is próbálkoznak, hogy a holokausztot kizárólag a németek és a nyilasok nyakába varrják.
– Ehhez nem kell történészeket felbérelni. Maga az Alaptörvény tesz kísérletet erre a nevezetes preambulumban...
ITT OLVASHATÓ
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.