A FIDESZ ALATTVALÓKAT AKAR, ÉS MEG IS KAPJA ŐKET

KOLOZSVÁRI SZALONNA BLOG 
- VENDÉG
Szerző: Ráczkevy Miklós
2016.12.29.

Ami a legrosszabb ebben a mostani, Orbán nevével fémjelzett rendszerben, és ami – mutatis mutandis – a legrosszabb volt a kommunista rendszerben is, az a lassú, de megállíthatatlan, a lelkeket felzabáló folyamatos lecsúszás, szétrohadás. Nem egy mindent elsöprő kataklizma történt velünk, ami egy pillanat töredéke alatt forgatta fel addigi életünk, nem áradás, cunami, tűzvész; a kőszirtet a hegyről a völgybe nem eget-földet rázó mennydörgés döntötte le, hanem a lassú rohadás. Ha valami természeti katasztrófa történt volna, akkor talán még emlékeznénk arra, honnan jutottunk hova, akkor talán tudnánk, hogy ahol most az a kőhalom van, ott vár állott egykoron. Ezt a lassú lecsúszást a magyarok többsége egyszerűen nem érti, talán nem is érzékeli. Nem akar tenni ellene, pontosabban nem is tudja, hogy tehetne ellene. Összehúzza magát, meghunyászkodik.

„Én majd megértem, ha nem is mondod
Hogy a széllel szembe nem lehet”

Büszkén mondjuk magunkról, hogy a magyar a jég hátán is megél; nem is gondolva arra, hogy ez persze jelenthet találékonyságot, ravaszságot, de jelenthet ugyanúgy opportunista kényelmességet, lustaságot, inkább alkalmazkodnunk minden körülményhez, semmint hogy változtatnánk rajta; ki-ki döntse el, melyik értelmezés a találóbb!

Az út végén, ahol kanyarodunk, van egy dinnye nagyságú kátyú. Megszoktuk már, tudjuk, hogy ki kell kerülni, figyelmeztetjük rokonainkat és üzletfeleinket, esetleg virágot ültetünk bele. Ilyenfajta tényleges és szimbolikus kátyúk mindannyiunk életében vannak; szépen, csöndben megtanulunk velük együtt élni. Kicsit ez is rosszabb, kicsit az is. Túlélünk. Mindent túlélünk. Mindig túlélünk. Nem kell mindennap húst enni. Majd teszünk rá egy foltot. A bátyádé pont jó rád. Elég kéthavonta meglátogatni a nagymamát. Mikor van az akció a turkálóban?

Amikor a gyereket bevisszük az óvodába, iskolába, az ajtóban mosolygó dadus, tanító várja. Amikor az orvosnál végre sorra kerülünk, akkor ott egy felkészült, udvarias szakember fogad. Ha éppen nem gyullad ki alattunk a metró, a busz, még akár célhoz is érhetünk. Azzal hitegetjük magunkat, hogy nincs itt semmi probléma, lám, működik itt minden!

"Megy a bicikli, ha jó a lejtő
Te csak kapaszkodj a nyeregbe
És ha ráz egy kicsit, ne szólj semmit
Hiszen rosszabbul is mehetne”...

ITT OLVASHATÓ