Szerző: Bartus László
2016.12.15.
Se szeri, se száma a publikációknak, amelyek a liberalizmus végét hirdetik. Ezek szerzői nem az "illiberális" demokrácia hordószónokai, hanem a liberális értelmiség közírói, akik észrevétlenül tették magukévá a liberalizmus ellenségeinek szólamait. A minden alapot nélkülöző állítások, általánosítások, tévhitek futótűzként terjednek. Átveszik és visszhangozzák a második vonalbeli publicisták, a bloggerek, a közösségi média névtelen utánzói.
Temetik, ami még meg sem halt. Fel sem merül bennük, hogy küzdeni kellene érte. Önbeteljesítő jóslatokban ássák a szabadság és a jogállam sírját. Amikor az amerikai és nyugati sajtóban lelepleződött, milyen szerepe volt az álhíreknek, hazugságoknak, dezinformációknak, összeesküvés-elméleteknek, az orosz propagandának, az FBI törvénytelen beavatkozásának az amerikai elnökválasztásban, pillanatra fellélegzett a világ. Érteni vélte, mi történik, hogy mégsem a végzet jött el. Hamisak a liberalizmus halálát hirdető próféciák. Kézzel fogható és érthető indokai vannak, hogy mi történt.
De hiába, ez sem segít. Mert jönnek újra a depressziós keselyűk, és a még élő tetem fölött keringenek. A HVG-ben az "Ilyen lesz a Negyedik Birodalom" című cikkben már azt olvashatjuk, hogy "nagyjából vége a világnak, annak legalábbis, amit a világunknak gondolunk. Ahogy a modernizmus felfalta önmagát a múlt század első felében, mára az ún. posztmodern liberális demokrácia termelte ki a maga vesztét". Mikor? Mivel? Hol? Ki mondja ezt? Mi a bizonyíték erre, a szorongásos félelmen kívül, amelyet a világból való amerikai kivonulás, az így bekövetkezett orosz térnyerés, és a szélsőjobb agressziója okozott?
A liberális demokrácia ilyen cikkekkel "termeli ki a maga vesztét", amelyek végzetnek állítják be a liberalizmus ellenségeinek támadását. Ahelyett, hogy védekezne, arra buzdítana, hogy ne féljünk, mert igazunk van, és semmi újat nem találtak ki a zsarnoki rendszerek hívei. Meg kell védeni magunkat, fel kell venni a harcot az ellenség hazugságaival szemben. De ezek a vészmadarak azt üzenik, hogy nincs mit tenni. Az okot nem az ellenség támadásában, hazugságában, megfélemlítésében, propagandájában látják meg, hanem ítéletet mondanak maguk fölött, elfogadják az ellenség hazugságait. A liberalizmusról, a jogokra épülő normális világról úgy beszélnek, mint ami nemcsak menthetetlen, hanem megmentésre sem érdemes. Ezért feladják önmagukat, és átengedik a világot a fasisztáknak, holott erre semmi szükség nem lenne...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.