ÚTON A VILÁG LEGNAGYOBB TAVÁNÁL

HATÁRÁTKELŐ BLOG
Szerző: Bumber
2016.11.05.

A világ legnagyobb tava (legalábbis területre) az Egyesült Államokban található, méghozzá a kanadai határnál. A Lake Superior (vagy Felső-tó) majdnem akkor, mint Magyarország, és amellett, hogy a kereskedelem szempontjából fontos hajózási útvonal, népszerű kirándulóhely is. Kalauzunk ezúttal Bumber, aki már több posztot is küldött amerikai élményeiről és most, utolsó írásában a Felső-tó környékére visz minket jó pár képpel segítve az utat. (Korábban írt már Minneapolisról, július 4.-ről, Chicagóról és gasztronómiai kalandjairól, ha nem olvastátok volna, akkor pótoljátok!)

„Nem tudom, a korábbi beszámolóim után érdekes lehet-e még egy történet, mindenesetre elküldöm, mert nekem nagy élmény volt az amerikai hetek során a Lake Superiorhoz tett kirándulás.

Nem csak azért, mert ez a világ legnagyobb területű édesvízi tava (a maga 82 ezer négyzetkilométerével nem sokkal kisebb, mint Magyarország – ez azért elég komoly), és még csak nem is azért, mert vendéglátóm szerint 4-5 C fokosnál nyáron sem melegebb (kipróbáltam, tényleg rohadt hideg, de meg nem mértem), hanem mert Minneapolis és Chicago után azt hiszem, itt éreztem meg kicsit jobban, milyen lehet a vidéki Amerika, és itt találkoztam először tisztességes középnyugati viharral.

Nyilván eszembe sem jut őrületes sarokigazságokat megfogalmazni, mert egy hosszú hétvége semmire sem elég, és simán benne van az is, hogy rosszul látok dolgokat (ennyit az előzetes mentegetőzésről), de benyomásaimat talán érdemesnek találod a megosztásra. (Meg azt a párt képet is, amit küldök mellé.)

Szóval a Lake Superior (avagy Felső-tó) baromi nagy. Én szeretem a Balatont, szuper hely, szép, elég nagy, de azért, mint oly sok minden más Amerikában, a nagy itt mást jelent.

Próbáltam felfogni, hogy akkora tóról beszélünk, mint majdnem egész Magyarország, hogy három amerikai (Minnesota mellett Wisconsin és Michigan) és egy kanadai (Ontario) állam határolja, és hogy egészen Duluthig bejönnek a nagy óceánjáró hajók, de azért ha úgy komolyabban belegondol az ember, akkor nem is olyan egyszerű ezt befogadni.

Az első nap már elég késő délután lett, mire felértünk a tóhoz. Eleve délután indultunk, de már maga a tó déli csücskében fekvő Duluth is jó 250 km-re van Minneapolistól, és a különböző útfelújítások sem könnyítették meg az életünk. (Jelentem, ha valaki azt hitte volna, hogy Amerikában szénné dolgozzák magukat az utakat felújító cégek és munkások péntek délután, az erősen téved.)

Az érkezés a közelgő alkonyat ellenére (vagy éppen azért) elég szuperre sikeredett, nem akármilyen látvány volt a tó a lemenő nap fényében, itt gondoltam bele először igazán, hogy milyen elképesztő mérettel állok szemben. Lenyűgöző volt, na!
...
ITT OLVASHATÓ