TÚLÉLNI EZT A MAGYARORSZÁGOT - CSORBA JANI EMLÉKÉRE

KETTŐS MÉRCE BLOG
Szerző: Misetics Bálint
2016.11.27.

„Egy kívánságom van, hogy ezt a Magyarországot túléljem” – ezt válaszolta 2009-ben Csorba Jani arra a kérdésre, hogy mit kívánna, ha volna három kívánsága.

Nem élte túl.

Jani segítőkész, barátságos, vidám, bátor és – a szó legszemélyesebb és legfontosabb értelmében – baloldali ember volt. Thoreau írta John Brownról (aki 1859-ben elfoglalt egy fegyverraktárat, hogy felszabadítsa és felfegyverezze a környék rabszolgáit), hogy „magára emberként és bármely és minden kormányzattal egyenrangúként tekintett”[1]. Ez jutott eszembe arról, amilyen magától értetődő volt Jani számára, hogy kétkezi munkásként és hajléktalanként is egyenrangú félként beszél a kerületi polgármesterrel, attól függetlenül, hogy neki a nyakkendője többe került, mint amennyit ő egy hónap alatt guberálásból össze tudott szedni.

Tudta, hogy attól, hogy „hajléktalanok”, nincs rendjén, hogy a saját kunyhójában elhunyt szomszédját a lábánál fogva húzzák ki az erdőből, hullazsákban.

Tudta, hogy ha már azt a jogát nem ismeri el „ez a Magyarország”, hogy lakásban lakjon, ahhoz joga van, hogy ha maga megteremti a megélhetését (guberálás mellett alkalmi munkából, amíg az egészsége bírta, amikor volt munka, és amikor kifizették), és a lakhatását is (egy saját maga építette kunyhóban), akkor legalább békén hagyják – őt is, és azokat a kunyhólakókat is Csepelen vagy Külső-Ferencvárosban, akiket közösen próbáltunk megvédeni.

Nem hagyták békén. Úgy tudom, hogy valakit az uralmon lévő párt vezetői közül – mindegy, kit – zavart, hogy ott laknak. Bántotta a szemét, a reptérre menet, vagy jövet. Leszólt. Az egyik nagy „hajléktalan-ellátó” szervezet egyik vezetője úgy adta ezt tovább Janiéknak ott az erdőben, mint egy „erős megrendelést”. Amikor a háborús uszító George W. Bush 2006-ban Magyarországra jött az 1956-os forradalom félévszázados évfordulója kapcsán (micsoda megtiszteltetés), szintén leszóltak. Nem akarták, hogy a „szabad világ vezetője” a reptérről a városba vezető úton lássa a kispesti erdőben élők kunyhóit. A „hajléktalan-ellátók” pedig visszaszóltak, hogy ez nem így működik...

ITT OLVASHTÓ