TUDOM, MILYEN, AMIKOR AZ ANYA NEM SZERETI A BANÁNT, A MÁJKRÉMET, A MARGARINT, CSAK AZ ÜRES KENYERET

KOLOZSVÁRI SZALONNA
- NEHAZUGGY BLOG
Szerző: Forgács Erzsébet
2016.11.13.

...Nő vagyok és voltam már életemben – nem is egyszer – nagyon kemény helyzetben, amikor jóformán a semmit kellett beosztani. Pontosan tudom, milyen, amikor az ember már nem tudja, milyen módon készítse el a krumplit, hogy az valami más ételnek tűnjön és tudom, milyen azt mondani a gyereknek, aki egy szelet csokira vágyik, hogy nem telik rá. Tudom milyen összerándulni a csengő hangjára, félni a postástól. Tudom, milyen, amikor az anya nem szereti a banánt, a májkrémet, a margarint, csak az üres kenyeret. Ismerem ezeket. Végigcsináltam.

De akkor még végig tudtam csinálni. Talán azért, mert fiatalabb voltam és azért, mert akkor és ott rajtam múlt. Rajtam múlt, hogy el tudom-e tartani magunkat egyedül, hogy fel tudom-e nevelni a gyermekeimet, tudom-e taníttatni őket. Rajtam múlt akkor is, ha kegyetlenül nehéz volt, ha évekig alig aludtam, ha napi 16 órát kellett dolgoznom. Ezek nem számítottak, ez volt az ára az életünknek.

Ma már nem tudnám megcsinálni és ez az, ami halálosan megrémít. Nincs rá lehetőség. Külső segítség nélkül nincs. Nem gondolom, hogy van értelme kiszámolni, levezetni, mennyi a minimálbér és mennyibe kerül a krumpli, a zöldség, hús, cipő, iskolatáska. Ezt minden szülő pontosan tudja. De azt talán nem tudja mindenki, hogy ennek nem kellene így lennie. És nem a segélyre gondolok, nem az ingyen ebédre, ami nincs ingyen. Hanem a lehetőségre gondolok. Annak az esélyére, hogy rajta múljon, mit hoz ki az életéből. És arra gondolok, hogy sokan nem is értik, hogy őket rabolják ki, tőlük veszik el a levegőt...

ITT OLVASHATÓ