Szerző: e_gabor
2016.11.16.
Azzal kezdem, amivel az előző cikket befejeztem: ha majd lesz globális FNA, az lesz az igazi. De addig se hagyjuk nyomorban és létbizonytalanságban élni se a hazai, se az európai szegényeket, munkásokat, alsó középosztálybelieket! És akkor még egyszer: az Alapjövedelem NEM dologtalanná teszi az embereket, hanem a nincstelenséget és a létbizonytalanságot (utóbbira Trump kapcsán még visszatérek) számolja fel, és a fizetéseket (igen, a fizetéseket) emeli meg.
Akkor most néhány technikai részlet (aki eddig nem hagyta abba az olvasást, most fogja…). A legfontosabb, hogy a Párbeszéd Alapjövedelem-koncepciójában az, aki munkavállaló, az az adórendszeren keresztül jut hozzá az Alapjövedelemhez. Konkrétan: a nettó fizetése nő az adójóváírás és az ún. negatív adó révén, vagyis a külföldi munkavállalók bére ugyanolyan mértékben nőne, mint a magyaroké. A gazdasági bevándorlók egyetlen alcsoportja, amely nem volna jogosult, az a munkanélkülivé váló munkavállalók (!) csoportja, ők is csak itt-tartózkodásuk első 8 évében – számukra egy új baloldali kormány ki tud alakítani egy olyan ellátórendszert, amely méltányos ellátást biztosít (és itt akkor jöhet a jóléti állam!). Az Alapjövedelem nem létrehozná, hanem felszámolná azt a kasztrendszert, amely jelenleg jellemző a társadalomra: tartós munkanélküliek, jogaiktól megfosztott „kölcsönmunkások” és alulfizetett bérrabszolgák egyfelől, szorongó alsó középosztály másfelől, dőzsölő elit a „csúcson”. Az egész koncepció lényege, hogy mindenki egyenlő. S igen, ha már folyton ez a téma: a külföldi munkavállalók is.
Az összegről: igen, az 50 ezer nem sok, ezt már megbeszéltük. De azt továbbra sem értem, miért ellenérv az, hogy nem tudjuk elhozni a Kánaánt? Akkor maradjon a nyomor? Az ellátásból kizuhanók 0 forintjához képest az 50 ezer nem kevés. S hogy miért szűnteti meg a munkakényszert? Három okból. Egy: nem kényszerül a munkavállaló az első ajánlatot elfogadni, van ideje jobbat keresni a piacon, s ugyanez igaz arra is, ha ki akar szállni: megteheti, hogy otthagyja azt a helyet, ahol kiszipolyozzák, esetleg munkahelyi zaklatásnak van kitéve – ha felmond, akkor sem semmibe hullik. Kettő: megszűnteti azt a kényszert, hogy el kell vállalni a közmunkát, ha az ember kapni akarja a „segélyt”. Három: megszűnteti azt az állapotot, hogy éhbérért, létminimum alatti nettóért kell dolgozni – vagyis felszámolja a bérrabszolgaságot. De nem a munkától veszi el a kedvet: részben azért nem, amit Domonkos Tamás írt itt, részben azért, amit „B.F.” ír: „mi itt a baloldalon, nem gondoljuk azt, hogy az Ember (az általános) alapvetően lusta, tehetetlen és tenni nem akaró lény lenne”. De a legnyomósabb érv, amit Szalai Júlia mond erről: „A feltétel nélküli alapjövedelemmel szemben leggyakrabban felhozott érv, hogy „lenevel” a munkáról. Bár a közvélekedés úgy tartja, hogy a szegények nem kis részben azért szegények, mert „dologtalanok”, a valós tények erre rácáfolnak. Kutatásokból tudjuk: a legszegényebbek több időt fordítanak munkára, mint a szerencsés többség. Csakhogy az ő munkájuk láthatatlan marad az informális gazdaság és a háztartások közötti szívességi munkacserék vastag függönye mögött.”...
ITT OLVASHATÓ
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.