TRUMP AZÉRT GYŐZÖTT, MERT A BALOLDAL ELJÁTSZOTTA A SAJÁT BÁZISÁT, ÚJ BALOLDALI POPULIZMUS KELL

KETTŐS MÉRCE BLOG
Szerző: PAP SZILÁRD ISTVÁN
2016.11.12.

Donald Trump győzelme után nem lehet másképp, mint alázattal írni. Én is azok közé az emberek közé tartozom, akiket végső soron váratlanul ért az amerikai mágnás győzelme – még ha racionálisan fel is fogtam, hogy ez nem egy kizárható lehetőség. Ugyanez volt a Brexit kapcsán is, és mindezzel nem vagyok egyedül. Bárki, aki nem előre legyártott mirelit-értelmezésekkel operál, ilyenkor csak egyféleképpen reagálhat: alázattal. Ez nem a düh és nem a gyász ideje, és nem is az apokaliptikus vízióké. Hanem alázattal meg kell nyílni a valóság előtt, amely épp ellentmondott neked, és alázattal befelé fordulni, megértésre törekedni.

A gyásznak és az apokaliptikus vízióknak már csak azért sincs itt az ideje, mert nem valami megsemmisítő csapás, elsöprő ellenforradalom történt. Donald Trump úgy nyert, hogy kevesebb szavazatot kapott, mint 2008-ban és 2012-ben a vesztes republikánus elnökjelöltek, John McCain és Mitt Romney. Sőt abszolút számokban még a vesztes Hillary Clintonnál is hajszálnyival kevesebb szavazatot kapott. Ennyi valószínűleg annak belátásához is elég, hogy nem a szexisták és rasszisták, a „szánalmasok kosarának” (© Hillary Clinton) hatalomra emelkedéséről van szó.

Ami történt, hogy az a politikai oldal, amelyet sokan magunkhoz közelebbinek gondolunk (még ha nem is tudunk vele száz százalékig azonosulni) vereséget szenvedett. Kikapott, elpáholták. Lehet, hogy a katolikus neveltetésem mondatja, de veszíteni csak méltósággal érdemes, és a méltóságos vereség csak alázattal lehetséges. Nyilván rengeteg oka van ennek a vereségnek, ezekről sokan sok helyen írnak is. Az is biztos, hogy Hillary Clinton politikai karaktere, vélt vagy valós alkalmatlansága is szerepet játszott, de azt azért érdemes belátni, hogy a mérsékelt baloldal és liberalizmus az euro-amerikai térségben vereségre áll. Valami valahol nagyon elromlott ebben a táborban.

Lehet elemezni a diskurzusokat, a karizmát, a víziót, bármit, de végső soron visszajutunk az alapokhoz: ezekre a politikai csoportokra már nem szavaznak elegendően a győzelemhez. Szétbomlott az a választói koalíció, amely hatalomra emelte és hatalmon tartotta ezeket a pártokat – a legújabbkori amerikai demokratáktól a német szociáldemokratákon át a magyar „balliberálisokig”. A magyar pártokból persze már az a törekvés is kiveszett, hogy megismerjék a magyar társadalmat, és a társadalmat alkotó csoportokat, szóval ez egy szélsőséges eset, de a tendencia máshol is érezhető...

ITT OLVASHATÓ