TÁRSADALMI KOHÉZIÓ

A NYOMOR SZÉLE BLOG
Szerző: L. Ritók Nóra
2016.11.20.

A hét eseménye volt, hogy aláírtunk egy megállapodást, melyet a helyi kormányzati, egyházi és civil szereplők (három településen), valamint az EMMI és a Tiszántúli Református Egyházkerület is fontosnak talált és el tudott fogadni, így a bihari térség társadalmi kohéziójában és integrációjában egy hivatalos együttműködés veszi kezdetét.

A történet elejéről írtam itt is, a blogban, az egyházi iskolák államira gyakorolt szegregáló hatása késztetett lépésekre ezen az úton, még az előző tanév elején. Akkor eléggé elkeseredett levélben kértem a Miniszter urat és a Püspök urat, gondolják át a folyamat hatását, üzenetét, és ne romoljon tovább az amúgy is nagyon nehéz helyzet.

Mert nemcsak itt, de nagyon sok helyen az országban, ahol egyházi iskola nyílt, és a településen vannak rosszabb társadalmi státuszú családok, villámgyors oktatási szegregáció indult meg, az egyházi iskolák hamar a „fehérek” iskolái lettek, míg az államiakban maradtak a hátrányos helyzetűek, még inkább a halmozottan hátrányos helyzetűek, vagyis elég látványosan érzékelhetően a cigányok. Már az egyházi iskola megnyitásakor érződött ez, az adott évfolyamról azonnal kiszippantották a nem hátrányos helyzetű gyerekeket, aztán évről évre ugyanez történt. Végül az állami iskola szegregálódott, annak összes nehézségeivel, amivel a mai oktatási rendszerben képtelenség megbirkózni.

A helyzet pedig már érzékelhetően romlik, nemcsak az iskolán belül. Mert a szegregálódó, vagy már szegregált iskola nem képes megfelelő színvonalú oktatási munkát végezni, hiszen ahol szinte csak plusz hozzáadott pedagógiai munkát igénylők vannak, miközben sem a központi elvárások, sem a feltételek nem teszik lehetővé ezt, annak a hatása hamarosan nemcsak iskolai, hanem települési is lesz. Az iskolán kívül is kezdenek működni a negatív hatások, a középiskola nem képes az alapkészség-hiányos, magatartászavaros gyerekekkel mit kezdeni, kiesnek hát az iskolarendszerből, és maradnak otthon, munka nélkül, a kriminalizáció kockázata pedig nő, hiszen pénz kell, élni kell nekik is. És velük nem lehet betölteni a lehetséges álláshelyeket sem, mert nem a képzettség, hanem a tudás- és képességhiány, és az átörökített szocializáció határozza meg a munkához való viszonyukat. Ez pedig mozgásteret leginkább a szociális megélhetésben enged számukra.

A hatás pedig gyűrűzik tovább, a túl korán vállalt gyerekekben realizálódik leghamarabb, akik az iskolarendszerben ugyanazt az utat járják be, mint a szüleik, ugyanazzal a problémahalmazzal, egyre tömegesebben jelenve meg a településen. A folyamat már rég önjáró, állami beavatkozást nem látni, ezekhez a családokhoz nem ér le semmi a hangzatos felzárkóztató programokból.

A szabad iskolaválasztás demokratikus vívmánya állami szabályozás nélkül így válik társadalmilag romboló hatássá. Azt pedig, hogy itt a vonzerő nem az egyházi oktatás iránti elköteleződésről, sokkal inkább a cigánymentes osztályokról szól, valahogy nem akarja kimondani nyíltan senki. Csak a magánbeszélgetésekben. Csendben, mintha valami bűnös dologról lenne szó...

ITT OLVASHATÓ