SÚLYOS DILEMMA ELÉ ÁLLÍTJA AZ EU-T LENGYELORSZÁG

KLUBRÁDIÓ 92,9 MHz
Szerző: Szelestey Lajos
2016.11.04.


A Financial Times szerint Merkelt, Putyint, Orbán és Kaczynskit egyaránt a 89-es forradalmak formálták. Az orosz elnök annak idején Drezdában, a KGB alezredeseként megtapasztalta az első nacionalista felkelést a szovjet uralom ellen. Számára a lecke az, hogy soha többé. Illetve hogy szét lehetett volna verni a csőcseléket.Így azután ő maga a megtestesült ellenforradalom. A kancellár pozitívumként élte meg az NDK kimúlását, és ahogy a jeles szakértő, Timothy Garton Ash látja, a tavalyi határnyitásba bizonyosan belejátszott, hogy jó negyedszázada Nyugat-Németország milyen lelkesen fogadta a keletnémeteket. Merkel számára az akkori idők további meghatározó tanulsága, hogy amiként a Német Demokratikus Köztársaság összeomlott egyik pillanatról a másikra, ugyanez megtörténhet az unióval is, annak minden következményével együtt. Így ennek megakadályozását tekinti politikai feladatának.

Lengyelországban Kaczynski a befejezetlen 89-es forradalmat igyekszik végigvinni. Vagyis el akarja távolítani a ’kommunistákat’ a közéletből és véget kíván vetni az idegen elnyomásnak, ami az ő szemében Merkel Németországát, Putyin Oroszországát, az EU-t, a melegházasságot és a menekülteket jelenti. Végül pedig ott van Orbán Viktor, aki liberálisból tekintélyelvűvé változott át, de végig megmaradt nacionalistának. Úgy tűnik, kikalkulálta, hogy Magyarországon a nacionalista szavazók többen vannak, mint a liberálisok. Úgy gondolhatja továbbá, hogy a rendszerváltás egyik hőseként joga van az irányításra. Ez az érzés egykor igen jellemző volt Afrikában a felszabadítókból lett diktátorokra.
Economist

Súlyos dilemma elé állítja az uniót, hogy Lengyelország illiberális fordulatot hajtott végre. Kaczynski azt hiszi, hogy neki a befejezetlen forradalmat kell bevégeznie, merthogy az ő szemében az államot 89 után foglyul ejtette egy képmutató és alattomos elit, éspedig az EU hallgatólagos beleegyezésével. És hogy neki most ezen kell változtatnia. Lényeges tanulság volt számára, hogy 6 éve Orbán Viktor is hozzálátott a független intézmények elleni támadáshoz. Brüsszel sikított, de gyengének bizonyult. Más kormányok pedig inkább csendben maradtak. Orbán azóta szuverén módon irányítja az illiberális államot, dicsőíti azt, és rendszeresen szinte vaktában tüzel az unióra. A Bizottság két éve, éppen a magyar leckén okulva megalkotta azt a mechanizmust, amivel engedelmességre igyekszik kényszeríteni a renitens hatalmakat, de a szavazati jog felfüggesztése nélkül. Csak éppen Varsóval sehová nem vezettek a tárgyalások. Ebben a helyzetben lehetne alkalmazni a 7-es paragrafust, de ahhoz egyhangú döntés kellene és Orbán Kaczynski mögött áll.

Lényeges szempont az, hogy annak idején a volt szocialista országok szuverenitásuk védelmében léptek be az EU-ba, a szervezet ezért olyan népszerű az itteni lakosság körében. Viszont ha az unió sokat erőszakoskodik a lengyelekkel szemben, azzal ráirányíthatja a reflektort saját impotenciájára, miközben másokat szeretne elriasztani Kaczynski példájának követésétől. És ahogy a PiS elnöke majmolta Orbánt, ugyanúgy bizonyosan lesz egy másik engedetlen hatalom, amely felismeri majd, hogy mit kell tennie éppen a varsói tapasztalatok alapján. Ez nem azt jelenti, hogy Lengyelország megpróbálja exportálni az illiberalizmust. Szövetségesek és eszközök nélkül nem tudja megváltoztatni Európát. Még a Visegrádi csoport is zavarodottan kihátrál mögüle. Hírek szerint a szája elé emelt mutatóujjal, de Orbán Viktor is egy kicsit tébolyodottnak tartja a lengyel vezetőt. És mivel az országnak szüksége van Európára, a „haza mindenekelőtt!”-megközelítés a végén valószínűleg önpusztító lesz. De addig még tartós károk érhetik a lengyel demokratikus intézményeket és politikai kultúrát. Vagyis ezt a csatát Kaczynski nyeri meg, mert a kontinens nem tudja, hogyan harcoljon...

ITT OLVASHATÓ