PUPU BLOGJA
Szerző: PuPu
2016.11.07.
Valaha azt tanultuk, hogy a történelem alakulásában a politikusok szerepe másodlagos, az események menete a gazdasági és katonai érdekek által determinált elsősorban.
Nem vonom kétségbe, hogy alapvetően a gazdasági érdekek mozgatják a világot, a katonai érdekek ennek lenyomatai, de azt hiszem, hogy a politikusok személyisége erősen befolyásolja a történelem menetét, szerepük sokkal nagyobb annál, mint amit tulajdonítani szoktunk nekik.
Az előző évszázad is ezt bizonyítja - legalábbis számomra - hiszen azok a történelmi személyiségek, kik a nagyhatalmi játszmákat alakították, hosszú évtizedekre rányomták személyiségük bélyegét országukra és a világra.
Akik döntöttek a hajdani Osztrák-Magyar Monarchia feldarabolásáról, a Szovjet-Oroszország elleni intervencióról, az I. Világháborút lezáró békékről, a Közel-Kelet felosztásáról új és új viszályok magvait vetették el, egyengetve az utat Sztálin és Hitler, a II. Világháború, és a mai iszlám fundamentalizmus előtt.
Az egyszerű emberek hazáról meg családról beszélnek, a politikusok pedig ezen gazdasági érdekeket, piacot és nyersanyagot értenek, melyek megszerzése érdekében számukra semmi sem drága.
És ezek még csak a tisztességes politikusok, akik mélyen hiszik, hogy nemzetük számára kívánják felhasználni hatalmukat, de itt vannak még a kis diktátorok, a magukat politikusnak képzelő maffiózók, a mentális kihívásokkal küzdő, beteg perc-emberkék, akik csak saját hatalmi tébolyukkal törődnek.
Bizony, az ilyenek évtizedekkel képesek visszavetni országuk fejlődését.
Holnap választ Amerika, a jelöltek az elmúlt évtizedek egyik legmocskosabb kampányát folytatták egymás ellen, Amerika pedig döbbenten figyeli a versenyt, és a kisebbik rosszra szeretné adni szavazatát, de vajon melyikük a kisebbik rossz?
Churchill személye anno megtestesítette az angolszász parlamentarizmust, kulturált, európai figura volt, már ha eltekintünk Drezda földigrombolásától meg a fultoni beszédtől, hogy a kisebb háborús bűntettekről most ne is essék szó.
Vagy ott van Gorbacsov, aki hiú volt és ostoba, szétverte a Szovjetuniót és felborította a hatalmi egyensúlyt, mi meg drukkoltunk neki, és ma sem gondoljuk azt, hogy az afganisztáni amerikai beavatkozástól az arab világ felforgatásáig nagyrészt erre lehet visszavezetni Amerika nagyhatalmi agresszivitását.
Gorbacsov jó volt, Putyin meg rossz, mondjuk - pedig a világ számára éppen olyan fontos a fékek és ellensúlyok rendszere, mint az egyes országok számára,
Nem lehet eltekinteni attól, hogy a politikus személyisége milyen, ne lehet felmenteni a történelmi körülményekre való hivatkozással és minél nagyobb az országa, annál kevésbé.
Lehet ugyan ideig-óráig kábítani a népet, de örökké nem fog menni.
Erre szép példa nálunk Horthy és Szálasi, akik közül a lovastengerészt éppen most akarják tisztára sikálni, míg Szálasiból vérengző fenevadat csinálni, de a mai történészek között is van olyan, aki azt vallja, hogy a nemzetvezető iparitanuló se lehetett volna Horthyhoz képest.
Pedighát milyen snájdig tengerész volt a Legfőbb Hadúr, - de nagy kár, hogy a vidéki zsidóság kiirtása és az ország II. Világháborús szerepe az ő nevéhez fűződik.
Ettől persze Szálasi bűne még egy fikarcnyival sem kisebb...
ITT OLVASHATÓ
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.