PÁLINKA, AKÁC, SZÉKELY ZÁSZLÓ, TURULSZAR, NEMZETI VAKVÁGTA, HÁZELNÖKI BAJUSZ, PITYKÉS STRUCCPÖRKÖLT

KOLOZSVÁRI SZALONNA
- DÜHÖNGŐ, ORDÍTOK BLOG
Szerző: Swan Edgar
2016.11.27.

...Csináltunk magunknak egy olyan országot, amilyet érdemlünk. Van egy miniszterelnökünk, aki örök időkre igyekszik a hatalomba kövülni és ez fog is neki sikerülni. Felmérhetetlen anyagi lehetőségekkel rendelkező társaság veszi körül, akik képesek és hajlandóak megvédeni most és mindörökké. Meg is fogják védeni, hiszen a tulajdon zsebüket óvják.

Védeni és támogatni fogják a politikában és politikából élő háttéremberek, hiszen a karrierjük tőle függ. A hatalom köré épült médiabirodalom csak eszköz, az előbbiek folyománya. Van egy magán bolhacirkuszunk beteg vezérrel, ostoba, ámde végletesen tahó porondmesterrel, szánalmasan csetlő-botló bohócokkal, csíkos napozóba bújt ál-erőművészekkel, kivénhedt primadonnákkal és lelkesen tapsikoló közönséggel.

Méreténél és jellegénél fogva ez az egész csak nagyítón keresztül látható. Mint a bolhacirkuszok általában. Ezen az sem változtat, hogy a bolhák erről mit sem tudván, hatalmasnak képzelik magukat. Elvagyunk itt a nemzeti büszkeségünkkel, dohányboltjainkkal, együttseműködési-rendszerünkkel, köznevelésünkkel.

Nem gond, hogy egy egész ország került állami gondnokság alá, minden és mindenki államosítva lévén. Van itt minden, ami rendes nemzeti választópolgárnak csak kell a boldogsághoz! Pálinka, akác, székely zászló, turulszar, nemzeti vakvágta, nemzeti büszkeség, házelnöki bajusz, pitykés struccpörkölt.

Más dolgunk sincs, mint boldognak lenni, szaporodni és közmunkából virágba borulni. Kussolni tudunk, elég hülyék is vagyunk hozzá, tehát a világon semmi nem gátolhatja meg a nagy nemzeti általános közboldogság nyakunkba szakadását. Akinek ez nem tetszik, az mehet, amerre akar. Költözhet külföldre, de emigrálhat országon belül is. Nem kell hozzá más, mint egy kis ház, darabka föld és persze a diófa alá mélyen elhantolt televízió, számítógép.

Nemrégiben egy politikus abba bukott bele, hogy elfogadott egy palack drága bort. Na, nem nálunk történt, mert ha így lett volna, nem csak az üveg bort fogadja el, hanem elveszi a komplett borászatot, de még a szőlészetet is, hogy az asszony se maradjon ki a buliból.

Hát, így megy ez a mi kis nemzeti bolhacirkuszunkban. A bolhák ugrándoznak, elefántnak gondolván magukat, aki meg nem akar bolha lenni, az vakarózik. Na és aztán? Ki a fenét érdekel? Senkit. Már minket sem. Csak az számít, hogy nagyok és okosak vagyunk, minket csodál, utánoz és tisztel minden létező nép.

Kár, hogy erről senki nem tud, csak mi. Ám mi tudjuk ezt, masírozunk hát boldogan. De nem az első sorban, mert az veszélyes. Mi feltaláltuk a lehetetlent, nálunk létezik a második sorral kezdődő nemzeti hadoszlop. Izgatottan kapkodjuk a fejünket szakállas nőtől a sűrű tömegben felbukkanó kémekig, átvonulunk az ellopott erdőkön, letapossuk a beszántott vetéseket és megérkezünk végre.

Csak az a kérdés, hogy hová?

Mert én nem tudom. Te igen?

ITT OLVASHATÓ