Szerző: PuPu
2016.11.30.
Egészen idáig a nyugdíjas társadalom merő aggodalom volt, de hála Nagyurunk kegyének, megnyugodhatott mindenki, megoldódott a jövő, éljen a Nemzeti Együttműködés rendszere - annyiból, amennyiből egy kisnyugdíjas.
Itt a felvirágzás jele, nem 0,9, hanem 1.6% lesz a nyugdíjemelés mértéke, ami Szabolcsban akár ezerhétszáz forintnyira is rúghat, már, amennyiben a szerencsés nyugdíjas megkapja a megyei átlagot, ami korántsem biztos.
Pesten meg egyenesen krőzusi az összeg, a kétezer kétszáz forintot is meghaladja, fele megy pezsgőre, másik felét felteszi a lovin, adjunk egy esélyt a szerencsének is!
És akkor ezek még csak a jövő évi tervek, de az idei tények még szebbek lesznek, hiszen mindenki kap egy Erzsébet-utalványt, ami azért lesz roppant jó, mert a zsákfalvak hedonista nyugdíjas öreglányai végre megpályázhatják a nyaralást Palma de Mallorcán, lévén, hogy a faluban bolt sincs, nem, hogy elfogadóhely.
Pesten más a helyzet, itt a budai nyugdíjas úrhölgy felkapja a banyatankot és elindul portyázni, megkeresi, hol a legolcsóbba a libakabát (tudod mi az?) vagy a libatepertő, aztán este csap belőle magnum áldomást, kétpofára zabálja a töpörtyűt.
Addigra ugyanis értesül róla, hogy Nagyurunk elrendelte az étkezések során tanúsítandó kötelező egyszerűséget, ennélfogva megszűnt a tepertő, jómagyarember töpörtyűt eszik stanicliból.
Az alapanyag - vallástól függően - lehet liba vagy sertés, utóbbi esetben némi szőrrel turbózva.
Maga a Fényességes mutatott példát egyszerűségből, mint Fülig Jimmy az államtanácsban, mikor lerúgta a kényelmetlen cipőt, ő is úgy evett, kézzel-lábbal, mint ahogy ezt polgári őseitől látta.
De hát éppen ettől a nép egyszerű gyermeke ő, egy közülünk - éppen olyan, mint mi vagyunk ott a faluban, a kocsmahivatalban...
Jó ebben a tejjel-mézzel folyó Kánaánban nyuggernek lenni, ez a létbiztonság pótolhatatlan!
...
ITT OLVASHATÓ
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.