Szerző: Benedikty Béla
2016.11.22.
Engem egyik sem győzött meg. Legfőképpen azért nem, mert már elég régen nem bízom a "dokumentumok" hitelességében. Egyetlen példa: 2006. október 23-án láttam, mi történt, másnap (ismétlem, másnap) olyan írások és képpel, szöveggel ellátott (tehát elvileg hamisíthatatlan) tudósítások jelentek meg, amik a történteknek az ellenkezőjét állították. Jó esetben. Mert olyan is volt, aminek az olvastán már azt sem lehetett tudni, nagyjából mi történhetett.
Ha valami körülbelül úgy lehet, ahogyan írva vagyon, annak már örülök, és körülbelül el is hiszem.
Ilyenformán nem tehetek mást, hiszem, hogy Jézus élt, mert hinni akarom, mert mindenféle "bizonyíték" alapján akár tudhatnám is. És ezeknek az alapján logikus lépések segítségével eljuthatok oda, hogy le tudom írni Jézust, a tulajdonságait, a mentalitását, a tetteit.
Gyerekkorom óta tudom, hogy le kell írnom, mert hamisnak és dehonesztálónak tartom a róla kialakult képet. Egyszerűen nem lehetett olyan, amilyennek a négy evangélium leírja.
Úgy döntöttem, megírom az ötödiket.
Meg tetszett botránkozni? Hogy jövök én ahhoz?
Elmondom.
A tudomány jelen állása szerint egyik evangélium szerzője sem ismerhette Jézust.
Én sem ismertem.
Szájhagyományok (mesék) alapján írtak.
Én is azt tettem (hiába van leírva az Újszövetség, az alapja attól nem változik).
A Jézusról szóló történetek fikciók (ha tetszik, szépirodalom), nem dokumentumok.
Az enyém is az.
Valamiért négyet is kellett írni ezekből a történetekből, ha egy közülük pontos lett volna, senki nem ír még hármat, amik jórészt az előzőket ismétlik.
Én csak megírtam az ötödiket. Én is ismétlek történeteket, csak más nézőpontból írom le őket, más korban (sokkal fiatalabb a "hősöm").
Úgy tudom, senki nem tartotta fontosnak, milyen stílusú írók írták az evangéliumokat.
Minden nagyképűség nélkül bizton állíthatom, olyan író én is vagyok:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.