NÁLAM MINDIG KÉT FORINT EZ A DAL!...

TABUNYITOGATÓ BLOG
Szerző: Demeter Éva
2016.11.24.

Itt egy kis visszaemlékezés a régi szép és boldog időkről, amikor egy 2 forintos slágernek is mennyire örültünk.

Hallgassuk meg újra a kétforintos dalt!

Azóta, mintha csak megállt volna az idő? Ma is ezt a kétforintos dalt hallgatjuk sokan, mintha nem is lenne infláció?

Mennyit érünk ma a társadalomnak születésünktől a halálunkig? Mennyit érünk, ha pályakezdő munkanélküliek vagyunk? Mennyit érünk betegen, ha nyugdíj előtt állunk, de már nincs munkánk? Ezeknek a generációknak nagyon nehéz a helyzete. Van, aki segélyre sem jogosult. Az ő életük 2 forintot sem ér? Azt mondták nekik, hogy „mindenki annyit ér, amije van?”

Igen! Itt mindenki annyit ér, amije van, ezt naponta tapasztalhatjuk mindannyian.

A nyugdíjasok sem örülhetnek a jövő évi nyugdíjemelésnek, mert nincs minek örülni.

Nem örülhetünk, ha a 0,9%-ra gondolunk, de a Miniszterelnök legújabb ígérvénye szerint is legfeljebb, csak maximum 1,6%-os emelésre számíthatunk 2017. januártól, ha nyugdíjasok vagyunk?

Nincs már meg a generációk közötti szolidaritás sem meg úgy, mint régen.

Régen tisztelték a szigorú nagymamát is a fiatalok, akié a vályogház volt. Ott lakhattak a szülőknél a gyermekek és az unokák is. Akkor még mindenki besegített a másiknak a családban, sőt a szomszédok is kisegítették egymást, ha kellett. A nagymamák a főzésbe, és az unokázásba segítettek a családoknak, amíg a fiatalok a földeken dolgoztak. Azokban a régi szép időkben még minden rendben volt? Akkor még nyugalom volt, ha szegénység volt, akkor is. Akkor még helyt tudtunk egymásért állni, de ma már a lehetőségünk sincs meg erre, mert szinte a halálunkig dolgozni kell, hogy magunkról gondoskodjunk?

Akkor még nem volt stressz, nem volt hajléktalanság, teljes volt a szociális biztonság. Fél évet pihentek az emberek, ősztől-tavaszig, ha be volt takarítva a termés. Nem kellett rohanni a munkahelyekre, az emberek maguk osztották be az időt saját maguknak, szép kényelmesen! Ma viszont azért, hogy mindenkinek munkája és önálló otthona legyen - amit az emberek kínok közepette bírnak csak nélkülözve fenntartani - annak semmi értelme nincs.

A "jóléti" rendszerváltás megölte a családok és nemzedékek életét.

Ma, már hatalmasra nyílt a jövedelmi olló és rengeteg az igazságtalanság az ellátórendszerekben. Megszűnt az egymás iránti szolidaritás elve. Régen az asszonyok boldogok voltak, énekelve főztek és vasaltak. De, mi van ma? Ma, már kiégettek és egykedvűek vagyunk? Az öregek közül sokan nem is hiszik el, hogy a fiatalok 2-3 ember helyett minimálbérérét robotolnak. Ma a családok üdülni sem tudnak elmenni, mint régen. Ma ez ismeretlen fogalom a fél ország számára, mert a szabadság alatt is robotolni kell a megélhetésért...

ITT OLVASHATÓ