Szerző: presshelsinki
2016.11.18.
Az eredménytelen népszavazás, a kormánynak permanens kampány címén folytatott idegenellenes hisztériakeltése vagy a tökéletesen szükségtelen alkotmánymódosítás blöffjéhez képest jóval kevesebb szó esik a hazai menekültügy valóságáról. Mostani írásunk témája: mi változott tavaly óta a hazai menekültügyben? 11 lényeges, sokszor feltett kérdésre keressük a választ.
1. Hányan érkeznek?
Idén az első tíz hónapban 28 075 külföldi nyújtott be menedékkérelmet Magyarországon. Ez mintegy hatoda a tavaly októberig beadott 176 580 kérelemnek...
Július óta jóval kétezer fő alá csökkent az új kérelmezők havi száma, októberben ez 1198 fő volt. Ennek leginkább az az oka, hogy július 5-étől törvény engedi meg a rendőröknek a határzár mögötti 8 km-es sávban elfogott, a határt szabálytalanul átlépő külföldiek azonnali visszakísérését a „kerítés túloldalára", a gyakorlatban Szerbiába...
2. Honnan jönnek a menedékkérők?
Az év első tíz hónapjában – éppúgy, ahogyan tavaly – a kérelmezők nagy többsége, 68%-a háborús vagy terror sújtotta övezetből érkezett: 17%-uk Szíriából, 38%-uk Afganisztánból, 12%-uk Irakból és 1%-uk Szomáliából...
3. Milyen az érkezők nem és kor szerinti megoszlása?
A többséget még most is főleg fiatal és középkorú férfiak adják. De egyre többen vannak a más demográfiai csoportokhoz tartozók. Pl. az eddigi összes kérelmező 29%-a gyerek volt idén, 22%-a pedig nő...
4. A tranzitzónákon át érkeznek?
Most már onnan kerül be a menedékkérőként regisztráltak többsége. Ezzel együtt sokkal kevesebben vannak, mint ahányukat az eljárás megilletné. A kormány tavaly hivatalosan azt kommunikálta, hogy a déli határzár nem a menedékkérők távoltartását szolgálja: a cél az, hogy a potenciális kérelmezők rendezetten érkezzenek, és mindenképpen regisztrálják őket. A határátkelők helyett ezt a kormány az ún. tranzitzónákkal kívánta megoldani. Ezeken a helyeken döntenek a bevándorlási hatóság emberei a menedékkérelmek elfogadhatóságáról. A Helsinki Bizottság már a törvény-előkészítés során figyelmeztetett: a tranzitzónák nem a menedékkérők rendezett beléptetését szolgálják, hanem résmentesen illeszkednek a fizikai és jogi határzárhoz, valóságos bástyái annak. Sajnos, legrosszabb sejtéseink igazolódtak. A gondokat továbbtetézi, hogy a hatóságok a törvénnyel ellentétesen, azaz önkényesen hétköznaponként 15–15 menedékkérőt hajlandók csupán beengedni, s csak a sérülékeny csoportokhoz tartozóknak (gyerekeknek, nőknek, időseknek, mozgássérülteknek stb.), családosoknak van esélyük arra, hogy a tranzitból magyar területre jussanak. Az elfogadhatatlansági eljárás során a kérelmezők többségét (fiatal, középkorú férfiakat) azzal utasítják el, hogy mivel az útjuk során olyan országokat érintettek, amelyet a kormány rendelete biztonságosnak tekint, a magyar hatóságoknak nincsen teendője, ezért őket visszairányítják – hatósági szakzsargonnal – „Szerbia felé”, vagyis kipenderítik őket a kerítéssel elrekesztett konténerirodákból...
5. Miért, ezek a balkáni útvonalon érintett országok nem biztonságosak?
Ha egyedül csak a kormány tavaly nyári rendeletéből indulnánk ki, akkor akár mondhatnánk is, hogy de, már biztonságosak. Ez a jogszabály deklarálta ugyanis, hogy az összes balkáni állam biztonságosnak számít a menedékkérőknek. Csakhogy ez köszönő viszonyban sincs a valósággal. A Görögországról, Macedóniáról és Szerbiáról szóló megbízható országinformációk egybehangzóan állítják: rendszerszintű problémákkal küzdenek menekültügyi rendszereik mind az ellátást, mind az eljárásokat tekintve, és nem tekinthetők biztonságos harmadik országoknak...
6. Magyar kormánytagok többször kijelentették, hogy Magyarország nem hajlandó egyetlen a területén korábban áthaladó, majd más, nyugati országban menedékjogért folyamodó külföldit átvenni. Ez hogy áll?
Ennek is – hasonlóan a többi migrációs ügyben tett hangzatos kormányzati fogadkozáshoz – kevés köze van a valósághoz. Tavaly még az volt a nóta, a határzárat már csak azért is meg kell építeni, mert majd a „rajtunk átviharzó népvándorlókat tízezrével fogják visszapostázni a szemforgató nyugati országok”. Kósa Lajos egyenesen bejelentette a migránsokkal telezsúfolt charterjáratokat. Ehhez képest tavaly a dublini eljárásban mindössze 1402 főt kellett visszavennünk. Idén október végén pedig csak 452 főnél tartunk, akiket más EU-tagállam a dublini eljárásban visszaküldött Magyarországra. Vagyis az sem igaz, hogy egyetlen menedékkérőt sem veszünk át, ahogyan az sem, hogy tízezreket kell átvennünk. Ennek a technikai okokon túl az is az oka, hogy számos ország hatósága vagy bírósága – látva az utóbbi két évben módszeresen szétrombolt menekültügyi rendszerünket – nem engedi ide visszaküldeni a külföldieket...
ITT OLVASHATÓ
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.