MI LESZEL, HA NAGY LESZEL? HA MA VÁLASZTHATNÁL, HOGYAN DÖNTENÉL?

LELKIZÓNA BLOG
Szerző: Évi28
2016.11.14.

Mivel a téma nagyon foglalkoztat, megkérdeztem felnőtteket, ha most fiatalok lennének, mit tanulnának, milyen pályát választanának maguknak. Nem mondhatni, hogy árnyékra vetődtem volna, mindenkinek volt mondanivalója.

Ennek ellenére a válaszok nem jöttek könnyen, pedig jócskán rendelkeztek a – nem reprezentatív – minta alanyai tapasztalatokkal, információkkal. Azt már sokan látják 30-40-50 évesen, hogy helyes irányba indultak-e annak idején, vagy nagyon elszúrták valahol. Sokan vannak olyanok is, akik voltak olyan bátrak, hogy váltottak, akár egy nagy fordulatot véve, kockázatokat is bevállalva. De hogy most mit tennének, ebben a legtöbben elbizonytalanodtak. Érettebb fejjel már a szempontok is változnak, egyeseknél nem a jövedelem, a pénzügyi megfontolások döntenek, míg másoknál – ha ezen a téren sikertelen volt a karrierjük – akkor éppen ez lenne most a fő szempont. Azt sokan mondták (a megkérdezett 18-20 felnőtt több mint fele), hogy ha fiatalok lennének, már elmentek volna külföldre.

/Elárulom, ha én most fiatal lennék, elmennék gyógytornásznak. Irántuk egyre nagyobb az igény, rájuk nagy szükség lesz a jövőben is, az biztos. Számomra - a nyaki problémáim miatt - ők most nagy kincs, nagy segítség...Ebből is látszik, a saját élménynek milyen nagy a szerepe! Ráadásul messze van a biznisztől, a politikától, nem annyira stresszes, nem kell annyit egy helyben ülni, emberekkel kell dolgozni, ki kell találni, kinek mi a jó, milyen módszer használ, szóval az is nekem való lenne, akárcsak a coaching. Hiszen a gyógytorna is majdhogynem coaching.../

Az nagyon ritka, mint a festőművész ismerős, aki elővette a gimnáziumban írt fogalmazását, amit ebben a témában írt meg 1952-ben (!), felolvasta és elégedetten nyugtázta, hogy szájtátva hallgatom, mert hogy mindent megvalósított:

„Számomra a legnagyobb boldogság, ha rajzolhatok, festhetek. Olyankor megszűnik a világ, kizárok minden mást, csak arra figyelek, sikerüljön papírra vetni azt a képet, amit a lelki szemeimmel megterveztem. Ezt szeretném csinálni egész életemben. Az lenne a jó, ha ezzel az embereknek is örömet okozhatnék és ezt úgy képzelem el, hogy épületek falaira is festek, az alkotásaim eljutnak mindenkihez és ezzel színesebbé teszem mások életét is, a városomat is.”...

ITT OLVASHATÓ