MELEG A GYEREKEM - MIT TEGYEK? LMBT ÚTMUTATÓ SZÜLŐKNEK

LELKIZÓNA BLOG
Szerző: Czecz Fruzsina
2016.11.08.

"Anya, apa! Beszélni szeretnék veletek" - sok szülő számára vészjósló ez a mondat... És vajon mit szólnak, ha a gyerekük azzal folytatja: a saját neméhez vonzódik?
Mit (nem) érdemes tenni ilyen helyzetben? Mivel segíthetünk? Ebben mutat irányt Lászlóffy Julianna, pszichológus, akiknek szakterülete az LMBT (leszbikus, meleg, biszexuális, transznemű) témakör.

Még a legelfogadóbb, meleg ismerősökkel rendelkező szülő számára is komoly nehézséget jelenthet, amikor gyermekéről kiderül, hogy azonos neműekhez (is) vonzódik. Nehezebb helyzetben van az a szülő, aki nem ismer LMBT személyeket, nincs információja, nincsenek kapaszkodói. Hiszen mint tudjuk, a kapcsolat, a kapcsolódás az, ami segít a megismerésben, segít az egymáshoz közeledésben.

Szexuális orientáció alatt azt értjük, hogy a személy érzelmileg és/vagy szexuálisan milyen nemű személy iránt érez vonzalmat. Ez alapján lehet valaki heteroszexuális, meleg, leszbikus, vagy biszexuális. A szexuális orientáció nem változtatható meg. Nem lehet kinőni. Nem választás, nem döntés kérdése. Nem lehet belőle kigyógyulni. Nem lehet, ugyanis nem betegség.

Az APA (Amerikai Pszichológiai Társaság- a pszichológusok legnagyobb szervezete) kiadványából, a DSM-ből (pszichiátriai betegségek klasszifikációs rendszere), már 1973-ban kikerült a homoszexualitás, mint mentális betegség.

A mai pszichológia affirmatív, azaz támogató szemléletet képvisel. Az LMBT páciensekkel foglalkozó terapeuták elszakadnak a hagyományos, patologizáló melegképtől, és biztonságos, elfogadó légkört teremtenek. Tisztában vannak azzal, hogy nem a "másság", hanem a homofóbia hat károsan a mentális egészségre – írja Malyon (1985) és Davies (1998).

A nemi identitás minden ember mélyen és egyedi módon megélt társadalmi neme, amely megegyezhet a születéskor tulajdonított biológiai nemmel, de el is térhet attól. Ha eltér, akkor beszélhetünk transzneműségről. Transznemű személyek esetében a legtöbbször már óvodás korban megjelennek a biológiai nemmel való ellenérzések (pl. "le akarom vágni a fütyimet", "ha nagy leszek, levágom a melleimet", stb.), és az ellenkező nemmel való azonosulási vágyak (pl. "én nem vagyok lány, én fiú akarok lenni"). Ilyen esetben a gyermek személyiségfejlődésére a legkárosabb az lehet, ha ezen megnyilvánulásokat tiltjuk, büntetjük, ignoráljuk.
Ezzel a gyermek legmélyebb és legigazabb önvalóját próbáljuk meg semmissé tenni, ami alapja lehet a később kialakuló pszichés zavaroknak...

ITT OLVASHATÓ