Szerző: Dorosz Dávid
2016.11.13.
Nem vagyok újonc kampányokban – lezárt, hazai politikai szerepvállalásom alatt több országos és helyi kampányt irányítottam, vezettem. Ezek a tapasztalatok az amerikai politika iránti évtizedes érdeklődésemmel párosítva nagyon izgalmassá tették már előre is ezt, az Amerikai Egyesült Államokban eltöltött évet. Lakhelyemen, St. Louis-ban nagy figyelemmel követtem a kampányt, amikor tudtunk, a feleségemmel együtt elmentünk az eseményekre, többször önkénteskedtünk adatbázisból kitelefonálásban, szavazókat regisztrációban stb. Annak ellenére, hogy több évtizeden keresztül Missouri a legklasszikusabb ingaállam volt (aki itt nyert, az lett az elnök), 2008-ban elvesztette ezt a mérsékelt jellegét, és eltoldódott a republikánusok felé. (Ennek ellenére az idei választási szezon egyik legfrissebb jelöltje és legjobb politikai hirdetése egy helyi demokrata szenátor-jelölttől érkezett).
Ezért a valódi elnökjelölti kampányhoz egy másik, közeli államot kellett keresnünk. Így októberben és az elmúlt napokban a legközelebbi szorosabban álló államba, Iowába utaztunk. Az állam a maga furcsa, caucusra alapuló előválasztásával politikai karriereket tud elindítani vagy egy szempillantás alatt kivégezni. Ezen túlmenően a legtöbb amerikainak sem ugrik be az államról más, mint végeláthatatlan búza- és kukoricaföldek képe (ahogy látszik, ezekről én is csináltam pár képet, amik a cikket illusztrálják). De ahogy mindig, a valóság sokkal több, mint klisék halmaza. És a terepen, kopogtatással töltött napok remek lehetőséget adnak arra, hogy az ember a felszín, és képeslapok mögé nézve helyiekkel találkozzon.
Fort Madison a Mississippi partján fekszik, Iowa egyik legdélibb települése, a folyó másik oldala már Illinois-hoz tartozik. A város nevét adó erőd az első volt a folyó felső szakaszán, arról a James Madisonról kapta a nevét, aki remek külügyminisztere volt Thomas Jeffersonnak, majd maga is elnök lett (kis áthallás az idei választásra). Folyóra épült városként a település része lett az egyébként főleg mezőgazdaságból élő állam ipari központjának. 11 ezres lakosságával, és főleg fehér, munkás lakónegyedeivel a város, egész Lee megyével együtt biztos demokrata környék volt az elmúlt évtizedekben.
Még az egyébként mindenhol agyonvert Walter Mondale is megnyerte 1984-ben, legutóbb Obama 57%-kal nyerte meg, plusz 5%-kal az egész állam átlagához képest. Minden adat szerint az itt élők kevésbé iskolázottak (13%-nak van legalább főiskolai diplomája az országos 31%-hoz képest), alacsonyabb jövedelműek (41 ezer dolláros, éves bevétel háztartásonként szemben a nemzeti átlag 53 ezerrel), főleg az iparban dolgoznak, és eddig nagy arányban járultak hozzá Obama és más demokraták győzelmeihez. Tehát pontosan az szavazótábor, ami a Trump-kampány célkeresztjében volt, aki biztosan hozta is az államot. De minden statisztika mögött valódi emberek és történetek vannak.
Tehát a hét elején, kampány utolsó napjaiban az utcákat járva igyekeztünk a már regisztrált demokrata szavazókat mozgósítani. Az utcák képe igazolja az előzetes várakozásokat: olcsó, egyemeletes házak, régi autók, lakókocsiparkok, sok helyen elhagyatott, romos házak. Az első házak egyikénél egy anya nyit ajtót: mindent megtesz, hogy ne lássuk a szeme alatti zúzódásokat, gyorsan leráz, nem beszélhet senkivel, amíg az „embere” haza nem ér. Pár házzal lejjebb egy 21 évesnek kinéző lány nyit ajtót, 3 gyerekével lakik egy akkora otthonban, ami egy párnak is kicsi lenne – a fiúja „nem ugyanaz, mióta két turnust szolgált Irakban”. Ahogy elkezdünk beszélgetni, megijed: „Mindenképp szavaznom kell, ez kötelező?” Megnyugtatjuk, hogy ez jog, nem kötelesség, és megyünk tovább...
ITT OLVASHATÓ
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.