Szerző: Endre István Simay
2016.11.28.
Az, amit 2013-ban már látszott: az oktatást álszekularizált rendszerben képzeli a hatalom.
Ha pedig valaki azt hiszi, hogy a Fidesz klerikális lobbi-platformjából delegált Hoffmann Rózsánál emiatt élénken tiltakoztak, az olvassa vissza az akkori híreket. Valamint az az azóta történteket. Volt némi felületi karcolgatás az erkölcs, a hittan, az etika oktatása kapcsán, de nem rémlik országos tiltakozó akció. Alkalmasint ez az országos tiltakozások kibontakozásakor sem volt téma. Érthetően: nem akarták megbántani a vallásos embereket.
No meg persze ezzel elveszteni a vasárnapi istenhívők, decibelben is mérhető, támogatását. De ez valószínűleg egy egészen másik, sokkal inkább a kommunikációs képességeket, illetve a napi kommunikációt érintő szándékok, és célok halmazát érintő történet.
A mindennapi kommunikáció természetesen nem független Lázár mondandójától sem. Ugyanakkor az oktatáspolitika, normális esetben, egy generációkra túlmutató, illetve ható, törekvés-együttes. Jól tudták azok is, akik annak idején iskolákat létesítettek a missziókon, és a gyermekek oktatását vették át a pogányoknak kinevezett embercsoportoknál. Ennek fényében azonban az is érthető, hogy a gyarmatosításnak miért volt igen komoly tartópillére volt a szellemi befolyásolás, az ideológiai gyarmatosítás. Lázár János ugyancsak tartópillérnek nevezte meg az egyházi oktatást Mezőtúron. Olyan általános, a református iskola avatásán igencsak túlmutató, a kormány oktatáspolitikáját jellemző kijelentéssel, hogy: „A kormány meggyőződése szerint a legtöbb, amit egy diáknak adni lehet, hogy jó keresztényt, illetve keresztyént és jó magyart nevelnek belőle”. Ami alapjaiban egy igencsak demagóg, és nem kis részben véres emlékeket idéző kijelentés...
ITT OLVASHATÓ
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.