Szerző: SzabóElvira
2016.11.10.
„A boldogság forrása nem rajtunk kívül, hanem bennünk van.”
/Lev Tolsztoj/
/Lev Tolsztoj/
Sokunk számára a körülöttünk zajló események és a minket érő ingerek határozzák meg, hogy érezzük magunkat a bőrünkben. Ha esik az eső, lehangolódunk, ha kisüt a nap, felvidulunk. Ám a pszichológiai kutatások szerint a rossz élményekre jóval fogékonyabbak vagyunk, mint a jókra – ha esőben lefröcsköl egy autó munkába menet, még a hazaúton is azon bosszankodunk, ám a délidőben előtörő napfény melegségére egy óra múlva már nem is emlékszünk. Így vagyunk összerakva. Szó sincs arról, hogy minden derűs pillanatra törvényszerűen három borús pillanatnak kell jutnia; abban, hogy a melankólia vagy a boldogság jut túlsúlyra a hangulatunkban, az a döntő, hogy milyen élménnyé alakítjuk át a pillanatban rejlő lehetőséget.
„Ha a kedves olvasó is olyan, mint én és sokan mások, akkor rohanásban éli a mindennapjait. Ám mindeközben mikor fordult elő legutóbb, hogy megállt tíz másodpercre azért, hogy átérezze és magába fogadja azon pozitív pillanatok egyikét, amelyek még a legzsúfoltabb napokon is előfordulnak? Ha nem szánunk néhány kitüntetett másodpercet arra, hogy kiélvezzük az élményt és átadjuk magunkat neki, akkor úgy suhan át rajtunk, akár a szél a fák lombjain, azaz abban a pillanatban kellemes, de nincs maradandó értéke” – ezekkel a gondolatokkal nyitja Rick Hanson amerikai neuropszichológus Sírjak vagy nevessek? című könyvét, amelyből megtanulhatjuk, hogyan tegyük életünk apró örömteli pillanatait a tartósan derűs kedélyállapot forrásává...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.