Szerző: Andrew_s
2016.11.16.
A sok napi politikai posványtiprás mellett a jelek szerint újra alakul egy média-vonulat, ami a gyermekek és a számítógépek, valamint általában a világ kapcsolatával foglalkozik. Ez akkor sem rossz, ha valószínűleg önáltatás lenne a teljes érdekmentességet, illetve a csemeték érdekeinek kizárólagos képviseletét feltételezni. Ahhoz nem elég üzletmentes a nagyvilág.
De az is lehet, hogy az emlékek hatnak csak abba az irányba, hogy akár komoly üzleti érdekeket gondol az ember gyereke a gyermekek iránti felhorgadt aggódás mögé is. Az emlékek még abba a korszakba repítenek vissza, amikor közel tizenöt éve, de inkább régebben, az első olyan hazai sajtótájékoztatókon vettem részt, amelyek a „parental control” fogalmát népszerűsítették. Aki arra tippel, hogy a rendezvények támogatói, vagy akár szervezői olyan cégek voltak, amelyek a különböző tűzfalak fejlesztésében is érdekeltek voltak, az nyert. Nem tudom mit, de valamit biztosan. Leginkább talán a biztonságérzet hamis illúzióját. Mert valójában akkor is igaz volt, hogy ezeket igen sokan tekintették egyfajta digitális bébicsősznek. A mögöttes motiváció pedig nem egy alkalommal pusztán az irigység, és még gyakrabban a hiúság, illetve nemtörődömség volt. Ez valószínűleg nem sokat változott. Annak alapján legalább is, amit a témában fel-fellángoló viták kapcsán olvasni, hallani.
Valahol a mélyben ott van az az attitűd, hogy a csemete hogyan is merészel valamihez jobban érteni, mint a szüleje? Meg nehogy már olyasmiket olvasson, olyan technikákat használjon, amihez a tanára hozzá se tud szagolni! Ilyenkor aztán előjönnek a digitális pótcselekvések apostolai, és már címként is felteszik a költőinek szánt kérdést: „Ki védi meg a gyereket, ha se a tanár, se a szülő nincs fent a Facebookon?” S aztán jönnek az állítások és statisztikák az on-line zaklatásokról, tőrbe csalt gyermekekről, és hasonlókról. Amit HVG-n idézet, és a nem felejtő internetet névként viselő projekt szervezői is alátámasztani hivatottak. Mely állítások különben igazak annyiban, hogy igen: az interneten, a közösségi oldalakon nagy lehet a kitettség. Azoknak, akik nem tanulják meg okszerűen, és ha kell defenzíven használni. Ahogy valószínűleg rengeteg gyermek esne a közlekedés áldozatául is, ha nem tanítanánk meg ideje korán azokat a preventív lépéseket, amelyek megvédik a csemetéket a busz alá sétálástól. Függetlenül attól, hogy a gázolót utána elfogják vagy nem, illetve lecsukják vagy nem. Akit elütött, annak ettől aligha lesz jobb...
De az is lehet, hogy az emlékek hatnak csak abba az irányba, hogy akár komoly üzleti érdekeket gondol az ember gyereke a gyermekek iránti felhorgadt aggódás mögé is. Az emlékek még abba a korszakba repítenek vissza, amikor közel tizenöt éve, de inkább régebben, az első olyan hazai sajtótájékoztatókon vettem részt, amelyek a „parental control” fogalmát népszerűsítették. Aki arra tippel, hogy a rendezvények támogatói, vagy akár szervezői olyan cégek voltak, amelyek a különböző tűzfalak fejlesztésében is érdekeltek voltak, az nyert. Nem tudom mit, de valamit biztosan. Leginkább talán a biztonságérzet hamis illúzióját. Mert valójában akkor is igaz volt, hogy ezeket igen sokan tekintették egyfajta digitális bébicsősznek. A mögöttes motiváció pedig nem egy alkalommal pusztán az irigység, és még gyakrabban a hiúság, illetve nemtörődömség volt. Ez valószínűleg nem sokat változott. Annak alapján legalább is, amit a témában fel-fellángoló viták kapcsán olvasni, hallani.
Valahol a mélyben ott van az az attitűd, hogy a csemete hogyan is merészel valamihez jobban érteni, mint a szüleje? Meg nehogy már olyasmiket olvasson, olyan technikákat használjon, amihez a tanára hozzá se tud szagolni! Ilyenkor aztán előjönnek a digitális pótcselekvések apostolai, és már címként is felteszik a költőinek szánt kérdést: „Ki védi meg a gyereket, ha se a tanár, se a szülő nincs fent a Facebookon?” S aztán jönnek az állítások és statisztikák az on-line zaklatásokról, tőrbe csalt gyermekekről, és hasonlókról. Amit HVG-n idézet, és a nem felejtő internetet névként viselő projekt szervezői is alátámasztani hivatottak. Mely állítások különben igazak annyiban, hogy igen: az interneten, a közösségi oldalakon nagy lehet a kitettség. Azoknak, akik nem tanulják meg okszerűen, és ha kell defenzíven használni. Ahogy valószínűleg rengeteg gyermek esne a közlekedés áldozatául is, ha nem tanítanánk meg ideje korán azokat a preventív lépéseket, amelyek megvédik a csemetéket a busz alá sétálástól. Függetlenül attól, hogy a gázolót utána elfogják vagy nem, illetve lecsukják vagy nem. Akit elütött, annak ettől aligha lesz jobb...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.