HOMO LEMNISKUS, A SZALAGOS EMBER

REZEDA VILÁGA BLOG
Szerző: rezeda
2016.11.21.

Nagyon kései utódaink a távoli jövőben ásatásokat végeztek a K.-medencében, amelyet nem büszke bércek határoltak már, hanem időtől legyalult dombocskák, és azt is fölfedezték, hogy valaha folyók is iramlottak errefelé, amit a hordalékos kőzetek mutattak. Meglepve tapasztalták még, hogy mind a kilencvenháromezer négyzetkilométeren, sőt, azon is túl, ahol a kurtafarkú államtitkár túr, tehát szerte és szana, mindent elborítanak az értelmezhetetlen piros-fehér-zöld szalagmaradványok és foszlányok.

A messze jövendő paleontológusai értetlenül és megdöbbenve álltak a jelenség előtt. Kezdetben azt föltételezték, hogy a hajdani organizmusoknak – amelyeknek megkövesedett csontjait is fellelték később – az ilyen szalagok jelentették a fő táplálékforrást, ezért, tévesen a homo lemniscus nevet adták neki, amellyel sokan vitatkoztak, és inkább a homo taeanecus névvel illették volna a már rég kihalt élőlényt. Aztán egyszer, egy fiatal, feltörekvő kutató hatalmas felfedezést tett, és kiderítette, hogy bár ez az élőlény két lábon járt, mégis, fő táplálékforrása a kolbász, a szalonna, a házi rottyantású kisüsti, és legfőképp a szotyola volt.

Az egész tudományos világot megrengető megállapítás után azt feltételezték, hogy a szalagok a mélységes múltban rituális célokat szolgálhattak. Aztán kiderült, helytálló volt az elgondolás, mert nem sokkal később időkapszulákat is találtak, amellyel a hajdaniak nekik óhajtottak üzenni, és amint egyre több ilyen került elő, a kutatók számára kirajzolódott a kép, hogyan is élhettek a távoli, fejletlen ősök az időnek egy jól behatárolható intervallumában, hozzávetőleg tíz évig, kétezer után valamikor. Általában harcoltak a régi írások szerint, a rövid békeidőszakokban pedig avattak.

Mindent fölavattak, ami nem mozgott, és mint kiderült, a szalagok átmetszése volt ezeknek az istentiszteleteknek a fénypontja. Az is kitetszett aztán, hogy olyan építmények is születtek, amelyeket többször is átadtak, így a brit tudósok arra következtettek, hogy a hajdani kezdetleges társadalom mindennapjait alapvetően határozta meg ez a rituális aktus. A legtöbb helyen a kapszulák és szalagmaradványok közelében ovális építmények maradványait találták meg. Egyes feltételezések szerint ezek sport célokat szolgálhattak, mert a stadion lexika mindenütt fellelhető volt a romok kapcsán. Ezt cáfolta azonban, hogy másfajta építményeknél is előkerültek szalagcafatok...

ITT OLVASHATÓ