HOL A CSALÁD?

HATÁRÁTKELŐ BLOG
Szerző: Határátkelő
2016.11.20.

A család, az emberi kapcsolatok az a vezérmotívum, ami a mai blogajánló írásait összeköti egymással, holott járunk majd Franciaországban, Hollandiában és Ausztráliában is. Szó lesz arról, milyen is az, amikor a gyerek valamelyik ági nagyszülei mindenképpen messze élnek, hiszen ez a vegyespáros házasságok egyik jellemzője, aztán elmerengünk arról, hogy földrajzi hely, vagy az emberi kapcsolatok jelentik az otthont, végül egy igazi sikersztorit is bemutatunk a világ túlsó feléről.

A vegyes házasság egyik nehézsége, hogy valamelyik fél szülei messze lesznek az unokától, ami persze mindenkinek szívfájdalom. A Fromázs blog erről is írt, no és arról, milyen az, amikor az embert meglátogatja az anyukája külföldön, jelen esetben Franciaországban.

„Amikor az ember nem találkozik vagy találkozhat minden nap vagy hétvégente az anyukájával és ha eljön a találkozás ideje, de külföldön, az egy teljesen más élmény. Az érkezés előtt iszonyatosan várja, amikor megérkezik borzasztóan boldog és amikor elmegy hihetetlenül szomorú. Minden érzelem sokkal fokozottabb és minden pillanat sokkal jobban megbecsült.

Sokszor előbújik az a gondolat is, hogy ez így nem jó, mert nem úgy kellene lennie, hogy csak évente háromszor lássa a nagyi az unokáját. Nem igazságos és senkinek sem könnyű. Sem az anyának, sem a lányának, sem az unokájának.

Ugyanakkor az sem jó, hogy a francia nagyszülők 3 évig lényegében skype-on látták felcseperedni egyetlen leány unokájukat. Sehogy sem maximális az elégedettség és mégis mindenki rendben van a helyzettel.

Talán csak én nem, az örök elégedetlenkedő. De csak nagyon ritkán és a szívem mélyén bánkódom egy picit talán majdnem teljesen jogtalanul, hisz a lányomnak vannak a legszuperebb nagyszülei, akik mindig készen állnak mindenre, akárhol is vagyunk mi földrajzilag.

Holnap hazautazik anyukám, letelt az egy hét. Olyan, mintha karácsony lett volna októberben. Nálunk pedig visszaáll az élet a szokásos kerékvágásba, ahogy mindenhol máshol is, országtól függetlenül.

Azért jó lenne egyszer majd minden vasárnap anyukámnál húslevest enni vasárnap délben. Vagy legalább minden második vasárnap, hiszen már Magyarországon sem mindig evidens, hogy anya, lánya s unokája egy városban él.

Az én kis vegyes gyerekem viszont minden előnyét élvezi a helyzetnek és nagyon nyitott kis csemete. Neki még simán meg tudom magyarázni, hogy a mama hazamegy, aztán karácsonykor találkozunk újra, vagy a mami hazamegy, de nyáron megyünk hozzá újra (mama – magyar nagyi, mami-francia nagyi). Ő mindig tud ennek örülni. Persze, könnyű annak, akinek még nem alakult ki teljesen az időérzéke, de mindig úgy érzem, hogy tanulhatnék a hozzáállásából. Rajta vagyok.

A család mindig velünk van és egyszerre mindig hiányzik is."

A teljes posztot itt találjátok, érdemes elolvasni, és egyébként kalandozni is az oldalon...

ITT OLVASHATÓ