HOGY LEHET EGY AKADÉMIKUS ENNYIRE HÜLYE?

KETTŐS MÉRCE BLOG
Szerző: JÁMBORANDRÁS
2016.11.22.

Almási Miklós filozófus, esztéta, Lukács-tanítvány, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja írta meg a 168 Órában a zsákutcás értelmiségi paródiáját. Mert más nem lehet, mint paródia, az a cikk, amelyben tizennyolcszor bunkózzák le az embereket, nyolcszor hívják őket szűk látókörűnek, és háromszor tudatlannak. Mindezt azért, mert nem a szerző kedvenc politikusai nyerik a választásokat.

Az ilyen cikkek nem azért veszélyesek, mert lecsap rájuk a jobboldal, és teljesen jogosan állítja fel a gőgös „SZDSZ-es értelmiség” toposzát, hanem azért, mert teljes és totális tévútra terelik a baloldali és liberális nyilvánosságot.

Almási szerint ma a csőcselék uralma jött el Trump győzelmével, a tudatlan bunkók kora, akik a demokrácia és az internet segítségével leverik a „progressziót”, a „haladást”. A neves szerzőben fel se merül a gondolat, hogy mit tud az a progresszió, amit így le tudnak verni.

Persze a cikk, ahogy Almási is utal rá, annak a hisztériának a része, amely egy rossz választási eredmény után, megspékelve a haldokló magyar liberalizmus és a nem létező baloldal haláltusájával, előállítja saját kénye és kedve szerint a saját apokalipszisét. Láttunk ilyet sokat az elmúlt hetekben.

Csakhogy a buta csőcselék elmélete egy teljes tévút, csak arra jó, hogy elfedje az elitek és az értelmiség hibáit, és megerősítse a jobboldali populista politikák hamis igazát.

A 21. századi populista jobboldali politika ugyanis pont a 90-es évek liberális demokráciáinak hibáiból táplálkozik, az eliteknek szóló politikai média hibáiból, a társadalmi egyenlőtlenségekből, az oktatás és a társadalom depolitizálásából, illetve a globalizáció okozta anyagi és kulturális bizonytalanságból.

A 21. századi populista politika kihasználja a társadalom polarizációját, és ennek egyik legnagyobb következményét: azt, hogy az emberek csak és kizárólag az őket megerősítő híreket akarják hallani. A közösségi média buborékeffektusát, amely felerősíti a hozzájuk közel álló véleményeket, és kizárja a távoliakat.

A 21. századi populista politika felhasználja a 2008-as gazdasági válság után felerősödő bizalmatlanságot, a politikai elitek látható döntésképtelenségét és problémamegoldási képtelenségét, valamint a nagymértékben fellépő korrupciót. Amelyet a média is torzít azzal, hogy könnyeben eladható termékként egyszerűen többet korrupciós hírekből, mint amennyire valóságos a probléma. Az oktatási rendszerben, az egészségügyben vagy az adópolitikában több kár éri az embereket és az államot, mint a korrupció által, csak az ezekről szóló cikkek nehezebben megírhatók, több munkát igényelnek és kevésbé kattintékonyak, így az emberek nem ezeket a társadalmi problémákat, hanem a korrupciót látják a legveszélyesebbnek.

Majd ezután a 21. századi jobboldali populista politika felajánl a teljes politikai közösség helyett egy saját közösséget, amely előjogokat (nemzethez tartozás, fehérnek levés, férfinak levés, kedvezményes adópolitika) teremt a belépők számára, és megbélyegzi az ellenfeleit, az elmúlt évtizedek problémáinak okozásával vádolja és „előjogainak” elvételét ígéri.

De ezek a jobboldali populista politikák nem azért jönnek létre, mert az emberek buták, hülyék, tudatlanok vagy bunkók, hanem azért, mert ennek a politikának a legfőbb eszköze az emberek információtól való elzárása. Egyrészt a konkrét információk le nem hozásával az általuk olvasott médiákban, másrészt a más médiatermékek árulónak bélyegzésével, és így az információ hiteltelenítésével.

És még nem is arról van szó, hogy ne lenne információjuk ezeknek az embereknek. Sőt túl sok információjuk van...

ITT OLVASHATÓ