HOGY GYORSABBAN ÉRJENEK A KIDOBOTT KENYÉRDARABHOZ, MINT A KÓBOR MACSKÁK

KOLOZSVÁRI SZALONNA
- NEHAZUGGY BLOG
Szerző: Tamás Róbert
2016.11.11.

Gyanítom, hogy a tél és a tavasz slágere nem a térdben kikönyökölt macinaci lesz farzsebbe tömött taknyos zsebkendővel és antennás svájcisapival, hanem a nyugdíjemelés. Vagy a nyugdíj nem-annyira emelés.

Miután a nyugdíjasok potenciális, sőt, kifejezetten potens szavazók, mindenki rárepül a témára, mint pulyka a friss takonyra. Az önmagukat ellenzékiként definiáló pártok támogatólag, a kormánypárt értetlenkedve. Az első szerint havonta 2000 forintot veszít minden kisnyugdíjas (a nagy is, csak őt annyira nem rázza meg) a 0,9 százalékos nyugdíjemelés és a várható 2,4 százalékos infláció örömére. Az ellenzék természetesen nemzethalált kiált és azon nyomban meg akarja védeni az időseket. Én mondjuk nem bánnám, ha a házigondozás-idősotthon-demens központok (pontosabban azok hiánya) ügyében is aktívabb lenne az ellenzék.

Ugyanazok a nyugdíjasok a kárvallotjai a szociális ellátás leépítésének, akik az alacsonyabb nyugdíjemelés vesztesei. Persze, az idősotthoni férőhely-bővítés és a házigondozás távolról sem olyan látványos téma, mint a havi kétezer forint. Holott talán fontosabb és átfogóbb probléma. Lenne.

A nyugdíjemelés kérdése nem kerüli el a sajót sem. Ebben a kategóriában igazi gyöngyszemnek számít a villámgyorsan amortizálódó VS.hu cikke. A Matolcsy-Szemerey álompárhoz köthető médiatermék mostanra beékelődött valahová a Habony-Magyar Idők és egy szabadon választott legalja-bulvár közé. A ma megjelent – a volt Népszabadságos F. Szabó Emese neve alatt futó – írás egészen elképesztő mélységekbe katapultálja a témát is, a VS.hu-t is.

A cikk címe – Beindult a nyugdíjhiszti, pedig még messze a választás – egészen G. Fodor feelinget teremt és nem tudom (nem is akarom) kihagyni a lehetőséget, idézek néhány magvas gondolatot az irományból...

ITT OLVASHATÓ