HÁTHA MÉGSEM BLÖFFÖL PUTYIN

BEKIÁLTÁS BLOG
Szerző: Kabai Domokos lajos
2016.11.25.

Az Orosz Földrajzi Társaság november 24-ei díjkiosztó ünnepségén kérdezte meg Vlagyimir Putyin egy kisfiútól, hogy hol ér véget Oroszország határa. A gyerek példásan válaszolt: „A Bering-szoroson túl, az USA-nál”. Ám az elnök így korrigált: „Oroszország határai sehol nem érnek véget”. (A linkkel elérhető videón 05:40-nél)

Nem mintha számítana, de ami engem illet, nem ízlésem szerinti az ilyen hetvenkedés. Még akkor sem, ha az orosz állami televízió kiváló műsorvezetője, Vlagyimir Szolovjov az aznap éjszakai vitaműsor elején kifejezetten szellemesnek találta az államfő riposztját. Bár ő is hozzátette: „Ettől a mondattól biztosan sokan kaptak infarktust a világban”.

Kétségtelen, hogy a múlt héten, Németországban a leköszönő amerikai elnök, Barack Obama nevezte katonai szuperhatalomnak Oroszországot. De én akkor is azt írtam erről: „A hirtelen felértékelés egyik oka lehet, hogy a görög eposzok mintájára, immár erősnek és hatalmasnak akarja mutatni ellenfelét, mert így heroikusabbak láttathatja saját nyolc évének, meglehetősen eredménytelen külpolitikai erőfeszítéseit”.

Mostanság sokan misztifikálják az országot, amelynek lehetőségeiről eddig oly ajkbiggyesztve beszéltek, s a Kreml vezetőjét, amelynek eddigi teljesítményét annyira lekicsinyelték. Talán azért, hogy feledtessék azt a tehetetlenséget és tehetségtelenséget, amellyel a nyugati elit tagjai, elsősorban az USA kormányai és pénzügyi körei, kezelték a bolygónk ügyeit az elmúlt negyedszázadban. Putyin erre játszott rá a rögtönzött földrajz-vizsgáztatással.

Ő tudja, miért tette. Mi viszont azt tudjuk, hogy Oroszországnak vannak határai. Még inkább korlátai. Miközben az orosz katonai képességek már a nem szakértőt is elgondolkodtatják, az ország lakosságának száma, a gazdaság egészének teljesítménye elmarad attól, hogy a belátható jövőben szuperhatalomnak lehessen tekinteni az Oroszországi Föderációt. Ám mégis van itt egy bökkenő. Vajon hagyatkozhatunk-e a régi fogalmainkra, a régi beidegződéseinkre?

Ugyanis megtörténhet az, amit egyre többen mondogatnak manapság, hogy a szuperhatalmi gondolkodásnak leáldozott. A hidegháború időszakában az USA-t, illetve a vele szemben álló Szovjetuniót illette a jelző, aztán az utóbbi huszonöt évben csak az Amerikai Egyesült Államokat. Napjainkban azonban, amikor mintha többpólusúvá válna a világ, Oroszország ismét megkerülhetetlen tényezővé látszik előlépni. Főleg akkor gondolhatjuk ezt, ha a Kreml erősségei közé számítjuk a vezetők jó kapcsolatát az iszlám világgal...

ITT OLVASHATÓ