HARMINC NAPOM MARADT NEKIVÁGNI

HATÁRÁTKELŐ BLOG
Szerző: LondoniTódi
2016.11.03.

Első ránézésre kívánni sem lehet kellemesebb határátkelést, mint ami LondoniTódinak jutott: a párja már eleve Londonban élt, nem a semmire kellett kimennie, mi több, állást is sikerült találnia. Ezzel együtt sem volt egyszerű az első időszak, ami azért elgondolkodtató, és jól mutatja a határátkelés lelki oldalának nehézségeit is. Lássuk tehát a történetet, a képeket pedig köszönöm szépen!

„Az én Londonba költözésem nem átlagos módon indult, hiszen mondhatjuk, hogy egészen az utolsó pillanatig nem volt sok kedvem hozzá. Ma már persze örülök, hogy nem ragadtam le és mertem lépni, még ha ez nem is igényelt akkora bátorságot.

Párom akkor már másfél éve egy nemzetközi multinál dolgozott Londonban, jellemzően kéthavonta láttuk egymást. Bár ez a kétlaki élet nem volt a legszerencsésebb, egészen az utolsó időszakig nem nagyon voltam elragadtatva a külföldi munka ötletétől.

Én akkoriban Magyarország egyik legnagyobb és legjelentősebb tervező cégénél dolgoztam vezető tervezőként, egy hét fős csapat élén. Az ország legnagyobb vasúti és autópálya projektjein dolgoztam, igen oldott munkahelyi légkörben.

Az ott töltött hét év alatt mindenkit megismertem a cégnél, sikerült bedolgoznom magam. Kellemesnek mondható fizetésem volt, évente egyszer-kétszer megdobva prémiummal.

A cég egyik autója az én nevemen volt, csak azért nem azzal jártam haza, mert 10 perc gyaloglásra volt a lakás. Párom jóvoltából egy új építésű budai lakópark nagyméretű lakásában éltem, a garázsban saját beállója volt a kocsinknak. A fizetésből csak a napi megélhetésre kellett költeni - most őszintén, ki akarna ebből kimozdulni?
...
ITT OLVASHATÓ