GYŰLÖLET GEBINBE'

REZEDA VILÁGA BLOG
Szerző: rezeda
2016.11.19.

Most, hogy már termőre fordult pártunk és kormányunk tudatmódosítási buzgalma, és kiderült, hogy az alattvalók nem csak a migráncsokat utálják, hanem jelentős számban erdélyi véreinket is, eljött az összegzés ideje. A jól elkülöníthető csoportok, akik romlásba taszítják a nemzetet, ezért tőlük óvakodni, rájuk vicsorogni hazafias kötelesség, a következők: menekültek, hajléktalanok, zsidók, buzik, cigányok, dologtalanok, az ingyenélő nyugdíjas horda, valamint a komcsik. Mindösszesen hétmillió egyed. És a románok, természetszerűleg. (Szóljatok, ha valaki kimaradt.)

A gyűlöletkör bezárult, úgymond, mindenki utál mindenkit. Ez nem újdonság, mert ahogyan az amerikai választások eredménye is jelzi, a hülyeséggel spékelt gonoszság nem nemzet-specifikus, sokkal inkább az emberi faj jellemzője. Nincs a Földön, de talán az egész Univerzumban sem – ha, és megengedőleg – még egy ilyen organizmus, amely önként és kéjjel öl, nem csak parancsra, ugye. Az állatvilág más vidékein nem azért gyilkolásznak a népek, mert a zebrának rosszul áll a szeme, hanem, mert az oroszlán éhes.

Ha már az oroszlánoknál tartunk. A múltkor volt szerencsém a Natgeón bambulni (még nem darálta le a Vajna-művek), hogy az állatok királya milyen emberséges, illetve hát, a fentiekből fakadóan mennyire állatságos bír lenni. Volt a falkában egy sérült példány, aki már a hamut is mamunak mondta, és képtelen volt önerőből még enni is. A haverja pedig, amikor leterítettek valami antilopot – aki nem Rogán volt -, nem állt neki zabálni, ahogyan gondolhatnánk, hanem tartotta neki a kaját, hogy a szerencsétlen hozzá férhessen a lágy részekhez.

A mi vidékünkön, az emelkedett „latin-görög kultúránkban” – by’ N. Szilárd rezsihuszár – a bádogbános arra szólítja fel az ezer éves kereszténység szellemében az ájtatos „híveket”, hogy ne etessék a hajléktalant. Akárha az állatkertben, és valóban, mert a homelessekről az is kiderült, hogy büdösek, odaszarnak, és át kell lépdelni rajtuk, amikor a jódógos alattvaló Istennek tetszőn naponta a munkába iramlik, ha az arabhorda még hagyott neki matatni valót. Mindez azonban, bármennyire is emelkedett, csupán az alapozása annak, amiről mesélni óhajtanék...

ITT OLVASHATÓ