Szerző: Gyarmati Andrea
2016.11.06.
Az édesanyjából dől a panasz, hogy bántják a gyereket, csúfolják és csúnyának nevezik, és ő nem tud rajta segíteni. Lelki fájdalmak, mondjuk, amikor valakit meghurcolnak, gúnyolnak, és igazságtalanul kiközösítenek pusztán azért, mert másképpen fest, mint az átlag. Vagy akár azért is, mert tehetségesebb az átlagnál, és mindezt igazi, valódi nagy fájdalomként éli meg.
Márpedig egy gyereknek is lehetnek problémái
Egy gyerek – és erről sokszor esett már szó – ha egészséges és jól érzi magát a bőrében, nyitott a világra, érdekli a többi ember. Különösen a társai. Szeretne barátkozni és a többiek közé tartozni, de ha bántják, természetes, hogy inkább magába zárkózik, és elkerüli azokat, akik fájdalmat okoznak neki. Különösen nagy lesz a bánata, ha ebben az egész ügyben a családja sem áll ki mellette.
Vannak, sajnos nem kevesen, olyan felnőttek, akik azt állítják, egy gyereknek még nincsenek igazi problémái, és nem is lehet ebből következően komoly fájdalma. Pedig van, és mi szülők sokat tehetünk azért, hogy a gyerek ne sérüljön és hordozzon felesleges fájdalmakat a lelkében.
Van anyuka, nem egy ilyet ismerek, aki nagy teatralitással eltúlozza a dolgot, szidja az összes résztvevőt, ami véleményem szerint nem sokat segít a gyereken. Még csak nem is érti az indulatokat. Akkor sem, ha jogosak. Ezzel nem tudsz a gyereken segíteni. Ha azonban azt érzi, érzelmileg mellé álltál, meghallgatod és komolyan veszed a bánatát, megnyílik, és elmondja, ami a lelkét nyomja. Mindez segíthet abban, amire életkorilag még nem alkalmas. Nem érti, miért bántják, nem tudja megvédeni magát. Kirekesztettséget él meg, és elhiszi, hogy ő a hibás, ő a rossz..
ITT OLVASHATÓ.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.