GONDOLATOK MARKÓ BÉLA ÉS SZÜDI JÁNOS TRIANONI PENGEVÁLTÁSÁHOZ...

KANADAI MAGYAR HÍRLAP ONLINE
Szerző: Rátesi Margit
2016.11.14.

Előzmények: Szüdi János “A rontás virágai” címmel írt az Élet és Irodalom című lap október 7-iki számában egy publicisztikát. Ebben arról morfondírozott, hogy a magyar társadalom többsége 2010-ben vajon miért arra az erős emberre voksolt, aki a szabadság illúziójából a kötelességtudás mezejére vezette népét. Sok egyéb mellett, azt a következtetést is megengedte magának, hogy: „A magyarság nem tud kiegyezni Trianonnal, holott nem történt más, csupán annyi, hogy önálló országot alapítottak azok a nemzetek, amelyek nem találták meg a helyüket a dualista államban.”

Erre kapta fel a fejét Markó Béla, aki a lap október 28-iki számában Rossz mondataink címmel felháborodottan kérte ki magának, a szerinte „csupán annyi” kitételt. Az alábbi véleményt természetesen először az ÉS főszerkesztőjének küldtem el, aki meg is ígérte, hogy a lap következő, november 4-én megjelenő számában szerepel majd. Azon a héten nem jelent meg, ez érthető. Lehet anyagtorlódás, akármi. De az eheti, november 11-én megjelent ÉS-ben sincs. Ez már elegendő ahhoz, hogy „aktualitásukat” veszítsék az alábbi mondatok. Holott immár csaknem 100 éve, hogy a Trianon-szindróma képtelen aktualitását veszíteni, de ennél is nagyobb baj, hogy – 33 évi jelentéktelenítés ellenére sem képes a magyar nép nagy többsége józanul végiggondolni, hogy mi is történt 1920-ban abban a versailles-i kiskastélyban, és hogyan lehetne ebből a csapdából végre kikecmeregni. Ezért tartom fontosnak, hogy ha az eredeti írásokat közlő lapban nem is, akkor ezen a fórumon találjon utat a nyilvánossághoz.

Tisztában vagyok azzal, hogy a következőkben leírtak nem lesznek túl népszerűek. Akkor sem, ha szokásomtól eltérően nagyobb teret szentelek a vitatni kívánt írás szerzőjének szánt tiszteletkörnek. Markó Béláról van szó, akit csak írásaiból, és a Romániában élő magyarság iránt elkötelezett, a realitásokat figyelembe vevő és azokat a magyarság érdekében jól kihasználó politikájából ismerek. Tehát többnyire egyetértve vele.

Az ÉS október 28-iki számában, a Visszhang rovatban megrója Szüdi Jánost, aki szerinte egy rossz mondatot is leírt “A rontás virágai”, ugyanitt, egy héttel korábban megjelent cikkében. A rossz mondat: „A magyarság nem tud kiegyezni Trianonnal, pedig nem történt más, csupán annyi, hogy önálló országokat alapítottak azok a nemzetek, amelyek nem találták meg a helyüket a dualista államban.” Markó hosszan sorolja az utódállamokhoz – elsősorban persze a Romániához került – kisebbségieket ért méltánytalanságokat. Némiképp színpadiasan feltéve a kérdést: én „csupán annyi” vagyok? Ismerve és elismerve a korábban, és még a napjainkban is létező, a magyar kisebbséget érő méltánytalanságokat, mégis úgy vélem: ideje lenne tényleg beszélgetnünk Trianonról:

ITT OLVASHATÓ