FECSKENDŐ A KROKODILNAK

24.HU - POSZT ITT
Szerző: Dr. Gyarmati Andrea
2016.11.16.

Igazi undok, hideg téli nap volt. Tudod, az a fajta, amikor már bőven reggel van, és még mindig olyan sötétség, mintha éjszaka lenne, és kora délután is úgy érzed, hogy már megint beesteledett, és haza kellene már menni.

Tudom, vannak a télnek is szépségei (én ugyan a magam részéről kevés szépet találok benne), de ez olyan igazán nem szép téli nap volt. Őszintén szólva, kimozdulni se nagyon volt kedvem, de hát a muszáj nagy úr, és nekem aznapra igencsak volt mit tennem. A körzeti orvosi – vagy hivatalosan háziorvosi – munka egyik része, és talán nem is olyan kicsi része az iskolaorvosi ellátás.

Szűrések, oltások, osztályvizsgálat, olykor felvilágosító előadás. Benne van a munkaköri leírásomban. Nem tartozott, sokáig nem tartozott a kedvenc feladataim közé. Most sem mondom, hogy ha választanom kellene, vagy lehetne, ezt jelölném-e meg a legjobb dolgok egyikének, de van néhány olyan történet, amitől ma már elmondhatom, szívesen megyek hetente az iskolába. Ilyen ez a történet is.

Mondom, undok téli nap volt, és meglehetősen nem volt kedvem az iskolába menni. Szerencsére a segítőim mindig mindenben valóban a segítségemre vannak, ezért igazán csak a szakmai részre kell figyelnem, mivel a szervezés és az adminisztráció zöme nem az én dolgom. Az pedig, hogy gyerekeket vizsgálhatok, még egy ilyen undok napot is elviselhetővé varázsolhat.

Az oltási nap

Ráadásul ez a bizonyos nap oltási nap volt ott és akkor abban az iskolában. Kicsit több izgalommal, kicsit több odafigyeléssel, de mindenesetre különleges napja azoknak a kisgyerekeknek, akik „szurit” kapnak. Ne érts félre, én nem izgultam az oltások miatt, de tudtam, nagyobb lesz a zsizsegés.

Van, aki fél, van, aki félvállról veszi az egészet, és van olyan is, aki nagyon hősiesen kezdi, aztán mégis eltörik a mécses. Igaz, a fordítottja is megesik, hogy a nagyon izgulós aztán csak annyit kérdez a szúrás után: ennyi volt?

Egy szó mint száz, úgy ahogy vannak, nagyon aranyosak. Jönnek szépen sorban, nagyjából névsor szerint, bár ez alsó tagozatban még nem megy mindig flottul. Különösen akkor nem, ha a betűket is alig ismerik még.

Némelyik tolakszik, a másik meg elbújik, amikor ő következne. Pont olyanok, mint mi, felnőttek, akármilyen különleges vagy kicsit félelmetes helyzetben. Emberek, ha kicsik is, jellegzetes és még nagyon őszintén felvállalt karaktervonásokkal. Szeretem figyelni őket, és tanulni tőlük...

ITT OLVASHATÓ