ELVESZI A HANGUKAT, MEGTÖRI A GERINCÜKET

KOLOZSVÁRI SZALONNA
- NEHAZUGGY BLOG
Szerző: Tamás Róbert
2016.11.15.

Marabu (akit szeretettel köszöntünk a Szalonnán) karikatúrája önmagában is megáll, mégis érdemes talán továbbgondolni. A magyarországi valósággal sokan tisztában vannak, kevesen nincsenek. Aki nem akarja észrevenni a nyomort, az nem is fogja. Neki így jó, lelke rajta.

Az utcán élő hajléktalanok egy hosszabb, vagy rövidebb folyamat végén kötnek ki az aluljárókban, parkokban. Ők láthatók, sőt – gondoljunk csak Marsi Anikó fintorgására – érezhetőek is. A legtöbb nehéz helyzetben lévő ember nem így él. Akinek van lakása, az nem látható. Akkor sem, amikor sötétben éhezik és fázik a négy fal között. A különbség csak annyi, hogy ő nem az utcán csinálja ezt, hanem otthon. Éhenhalni, kihülni ott is lehet. Talán még hamarabb, hiszen őket a különféle humanitárius szervezetek sem találják meg, ők nem kapnak meleg ruhát, takarót, ételt, gyógyszert. A legtöbben szégyellnek segítséget kérni és nem is biztos, hogy van kihez fordulni.

A második rétege ennek a történetnek – és számomra a karikatúrának is – első körben a hajéktalanok kriminalizálása volt. Majd második körben a lejáratásuk, megbélyegzésük. Ennek egy vonulata a Vajnatévé produkciója a büdös aluljáró-lakókról. De ehhez tartozik az a történet is, amikor ki akartak lakoltatni 64 nőt egy átmeneti szállóról, mert kellett (most is kell) az ingatlan.

Minden kommunikációs eszközt bevet a kormány, hogy a nehezen és kevesek által látott migránsok helyett jól látható, bárki számára felismerhető ellenséget kreáljon. Olyanokat, akik ellen lehet majd harcolni, hont védeni. Például a nyugdíjasokat, akik megzabálták a jövőt. Lassan áttolódik a súlypont és célkeresztbe kerülnek azok a társadalmi csoportok, amelyek már nem képesek az önvédelemre. Többnyire nem is tudják – mert nem jutnak információhoz számítógép és esetleg áram hiányában -, hogy ők lettek az új migránsok, az országromboló élősködők. Pedig ez történik...

ITT OLVASHATÓ