DE - KARÁCSONY ÉS HANUKA ELŐTT

MAGYAR NARANCS 
- JÓ EZ NEKÜNK? BLOG
Szerző: Radnóti Zoltán
2016.11.26.


Utcákat járva, televíziót nézve, internetet böngészve is látszik, hogy közeledik az év vége, itt a karácsony és a hanuka.

Az utcán is látszik, hogy a családi ajándékozás mellett másról is szól az ünnep: egyre többször szólítanak fel adakozásra, együttérzésre; „és ez nagyon jó”, ahogy a Tóra (Isten) is mondja az ember teremtésének pillanatában. De nagyon nagy kihívás valóban észrevenni a problémákat, és győzelmet aratni felettük.

Elie Wiesel, a Nobel-díjas író szinte közhelyszerű mondatát idézem ide: "The opposite of love is not hate, it’s indifference".

A szeretet ellentettje nem a gyűlölet, hanem a közöny.

A 21. század legnagyobb problémája a közöny… a rálegyintés.

De.

Nem szeretem, hogy ilyenkor egyes segélyszervezetek kimaxolják a reklámköltségüket, szavak nélkül is arra utalva, hogy ilyenkor „jobban” kell gondolnunk azon embertársainkra, akik nélkülöznek, akik ínséget szenvednek.

Ma, ha akarjuk, sokkal könnyebben veszünk észre egy nélkülözőt, mint ezer éve.

Ha akarjuk…

Ha akarjuk, meglátjuk a mélyszegénységet is.

Ha akarjuk…

Nekünk, zsidóknak van útmutatásunk (értsd: parancsolatunk), hiszen a Tóra három és fél évezrede azt tanítja (parancsolja): „ne menj tovább, ha látod felebarátod ökrét összeroskadni a súly alatt.” Természetesen ma már nem ökröt kell keresni, ám a súly és az összeroskadás azért még megtalálható. Csak észre kell venni. A hajléktalanok, a nélkülözők nem jönnek be hozzánk bemutatkozni, hanem nekünk kell „látni”, és nekünk nem szabad „továbbmenni”.

Sőt!

„Ne zárd be a kezedet, nyitva nyissad ki a kezed a szűkölködő számára” (MV. 15/7-11) – mondja ugyancsak a Tóra. Észrevenni kevés. Oda kell menni, és segíteni kell.

A rabbik alkottak egy szót: „cedáká”. Így nevezi a talmudi és a modern héber nyelv az adományt. A „cedáká” szó jelentése: igazságosság, ami arra utal, hogy az embernek lehetősége van a világban lévő igazságtalanságot jóvá, igazsággá tenni azzal, ha ad.

A zsidó új év egyik legszebb imája szerint három dolog viszi el az ember fölül az új évben a rossz végzetet:

– a tesuvá, a megtérés, az ember önmagával való szembenézése;

– a tefila, az Istenhez fordulás – imával,

– a cedáká, az embertárshoz fordulás – nyitott kézzel.

A Talmud bölcsei azt tanítják, hogy az adakozás legmagasabb szintje, ha nem dicsekszünk azzal, hogy adtunk, nem hozzuk még megalázóbb helyzetbe a rászorulót.

Nagyon nehéz tapasztalás ez, hiszen nap nap után szembesülhetünk azzal, hogy ebben az országban mindig is lesz éles határmezsgye.

Mindig is lesznek a „mi”, és lesznek az „ők”.

Gazdagok és szegények, fehérek és feketék, zsidók és nem zsidók, és még sorolhatnám, ott, ahol a korlátolt emberi értelem időnként szögesdrótokat feszít ki két ember közé.

Itt vannak a barátok, ott az ellenségek.

De.

Mikor vagyok itt, mikor ott?

Mikor vagyok barát, mikor pedig ellenség?

Bonyolultabb kérdés, mint hinnénk.

Karácsony és hanuka előtt…

ITT OLVASHATÓ