Szerző: Albert Ákos
2016.11.14.
Az elmúlt két évben azonban 10235-en jelentkeztek a programra, közülük 7534-en már be is fejezték a képzést. Az NGM szerint a nyelvi képzéseket befejezők folyamatosan nyelvvizsgáznak, eddig azonban még csak 3603 sikeres nyelvvizsga született. Magyarul hiába a 3 milliárd forintból indított program, több mint 46 ezer magyar diák máig nem tud hozzájutni a diplomájához a nyelvvizsga hiánya miatt.
A helyzet pedig 2020-tól kezdve még rosszabb lesz. A felsőoktatási törvény értelmében ugyanis a felsőoktatási alap- és osztatlan szakokon bemeneti követelmény lesz legalább egy középfokú nyelvvizsga megléte. Azaz ami jelenleg még csak a diplomaszerzéshez kötelező, az négy év múlva már az egyetemi felvételihez is szükséges lesz, vagyis akinek nincs középfokú nyelvvizsgája vagy nem tesz emelt szintű nyelvi érettségit, az nem jelentkezhet a felsőoktatásba.
A Nyelvtudásért Egyesület szerint épp itt az ideje elkezdeni felkészülni erre, ugyanis 2011-ben a felsőoktatási alapképzésre felvettek átlag 54 százalékának volt csak papírja nyelvtudásáról, a felsőfokú szakképzésre sikeresen felvételizőknek pedig csak 21 százalékának. Rozgonyi Zoltán szerint ez azt jelenti, hogy a közoktatás a közelében sincs annak, hogy nyelvvizsgához juttassa a diákokat, azaz csak azok kerülhetnek be a felsőoktatásba, akik kellő számú magánórával tudják kompenzálni azt, amit nem tanítanak meg nekik az iskolában, ami pénzbe kerül. “Ez egyenlőtlen, és súlyosak a társadalmi következményei” – mondta. Eközben azonban a diplomamentés sem tudja kezelni a nyelvvizsga nélkül a diplomájukra váró tömegeket, Rozgonyi szerint ugyanis évről évre 6-8 ezer fővel bővül a számuk, a képzésen pedig ennyien nem tudnak részt venni. De mi a baj nyelvoktatással az iskolában?
Minimum 936 tanóra. Egy diák a tanterv szerint ennyi időt tölt nyelvtanulással az iskolás évei alatt általános és középiskolában (plusz még 432 tanórát, ha második nyelvet is tanul). Ez a szám kifejezetten magas, ha a környező országok hasonló számait vesszük alapul: Lengyelországban ugyanez 537, Romániában pedig 472 óra. Luxemburgban ugyanakkor 1893 órát fordít egy iskolás nyelvtanulásra.
A Nyelvtudásért Egyesület konferenciáján elhangzottak alapján az összehasonlítás helyett érdemesebb inkább azt megnézni, hogy az ALTE nemzetközi nyelvtanulási szövetség mit ír elő, hány órát kell egy diáknak nyelvtanulással töltenie, ha középfokú vizsgát akar tenni. Ez alapján ehhez elegendő közel 600 nyelvóra, így a magyar szabályozás által biztosított 936-nak elegendőnek kellene lennie. Mégsem az.
A konferencia egyik előadója bemutatta a tavalyi angol és német érettségi eredményeit, egy nyugati és egy keleti megyére, valamint Budapestre lebontva:
Budapesten 12128-an érettségiztek angolból középszinten, és mindössze a 39 százalékuk kapott jelest
Veszprém megyében 1499 érettségizőnek csak a 32 százaléka, Hajdú- Bihar megyében pedig 3410-nek csak a 28 százaléka kapott jelest.
Emelt szinten jobb a helyzet, ott az eredmények ugyanebben a három megyében 75, 83 és 65 százalék jeles, de emelt szintű vizsgát egyrészt sokkal kevesebben tesznek (kevesebb, mint a középszinten érettségizők negyede), másrészt ők alapból a jobb tanulók közül kerülnek ki, így nem meglépő, hogy többen kapnak jelest.
Ha valaki nem képes jelesre levizsgázni középszinten, az azt jelenti, hogy nincs meg B2-es szintű tudása. Ennél beszédesebb azonban az, hogy a magyarok nem csak a vizsgákon teljesítenek rosszul, hanem a hétköznapokban sem beszélnek nyelveket. A 2012-es eurobarométer szerint a magyar lakosság mindössze 35 százaléka beszél egy idegennyelvet, ami ne csak az uniós átlaghoz képest kevés, de ráadásul folyamatosan csökken is, 2006-ban ez a szám még 42 százalék volt
Mindezek után csak azt a következtetést lehet levonni, hogy nem az órák mennyiségével van gond. Rozgonyi szerint “szembe kell nézni az iskolai oktatás gyenge hatékonyságával”...
ITT OLVASHATÓ
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.