Szerző: Bak Mihály
2016.11.12.
Megelőlegezve a választ: szerintem nem. Donald Trump legalább annyira tagja, szimbóluma a most fellázadt középosztály lecsúszását okozó politikai berendezkedésnek, mint a Clinton család, sőt. Egész életútja, vagyonosodása az 1980-as évek elején kibontakozott folyamatok szerves része.
A kampányban elhangzottakkal nem foglalkozom, mert Trump ígért fűt-fát, vadvirágot, akár naponta egymásnak is ellentmondó ötletekkel állott elő, ráadásul ezek némelyike mögül rekordsebességgel kezd kifarolni. Azt sem érdemes (most, itt) boncolgatni, mennyire reális fenyegetés a teljes „falzár” a mexikói határra (pláne ennek megfizettetése a déli szomszéddal), és hogy közgazdaságilag megalapozott-e az amerikai cégek termelésének visszatelepítése Ázsiából az anyaországba. A képtelenségek sorának tetsző külpolitikai elképzelések értékelését is meghagyom másoknak. S végül: DT személyiségének elemzése ehelyütt mellékes feladat.
Engem most kizárólag az a kérdés foglalkoztat, hogy egyáltalán komolyan hihető-e, hogy Trump „újra naggyá teszi Amerikát”, beváltja-e a legkülönfélébb társadalmi rétegeket egymáshoz lökő, s Trump karjaiba hajtó heterogén és sokfelé húzó választói massza reményeit?
Egyvalami kapcsolja össze ezeket a csoportokat: a középosztály egyre gyorsuló lecsúszása, ennek nyomán a teljes kiábrándulás a jelen politikai osztályából. Ezt a segélykiáltást két ember hallotta meg: Donald Trump és Bernie Sanders. Utóbbi elvérzett az előválasztási harcban, programját lényegében ignorálta a talpon maradt jelölt, előbbinek ezután csak ki kellett nyújtania a karját. Sanders alulról (a politikai semmiből) érkezett, eszméi azonban „veszélyesen” balosok Amerikában. Maradt Trump...
ITT OLVASHATÓ
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.