BARTUS LÁSZLÓ: LÁZÁR ÉS A KERESZTÉNYKÉPZÉS

AMERIKAI NÉPSZAVA ONLINE
Szerző: Bartus László
2016.11.27.

Lázár János a NER elbutítási programjának megfelelően megjelölte a magyar oktatás legfontosabb feladatát. Szerinte "a legtöbb, amit egy diáknak adni lehet, hogy jó keresztényt, illetve keresztyént, és jó magyart nevelnek belőle". Ez lenne az iskola célja. Lázár szerint "ami ezen túl van az vitatható, megkérdőjelezhető, és nem tudni, kiállja-e a következő évszázadok próbáját".

Mivel olyan gyerek még nem született, aki évszázadokig élne itt a földön, az is elég lenne, ha egy magyar gyerek tudása az élete időtartamára kiállná az idő próbáját, vagy legalább arra alkalmassá tenné, hogy ne közmunkásként kelljen elkezdenie az életet a tolvaj, bűnöző fideszes polgármester földjén. De erre sem kap esélyt.

Lázár János, mint jó hódmezővásárhelyi paraszt, nem elégszik meg akármivel, hanem a mindenséggel méri magát. Úgy gondolja, a két pillér (kereszténység és magyarság) garantálja, hogy "ami ezer éven át megtartotta az országot, az a jövőben is meg fogja". Ha Lázár a magyar irodalom és a történelem alapjait elsajátította volna, akkor annyira nem lenne büszke erre az ezer esztendőre, legalábbis a Himnusz nem erre utal.

Ennek az országnak minden tragédiája abból fakadt, amikor a "keresztény" és a "magyar" identitás összekapcsolódott, és egymás definícióját jelentette: magyar az, aki keresztény, és keresztény az, aki magyar. A világ fejlettebb részén ettől a nemzeti kereszténységtől szabadultak meg, megszabadítva mind a kereszténységet, mind a nemzeti identitást ettől a hazugságtól. Ez a felvilágosodás eredményezte az emberiség kiskorúságának végét, és most kezdődik elölről az infantilizálás.

Lázár emellett feltalálta a "keresztényképzés" és a "magyarképzés" tudományát, amely helyettesíteni hivatott a matematikát, a fizikát, a számítástechnikát, a biológiát, minden tudományt, mert az úgysem állná ki az évszázadok próbáját, a keresztényképzés és a magyarképzés viszont igen. Nagy bajban lenne Hódmezővásárhely nagy fia, ha meg kellene határoznia, mit jelent "jó kereszténynek" és "jó magyarnak" lenni.

Természetesen vannak fogalmaink arról, hogy ez mit jelent, a társadalomtudományok feldolgozták a felvilágosodás előtti totális rendszereket, amelyek lábbal taposták az ember vele született jogait, megfosztva az egyént a szabadságjogaitól, és alárendelve az elnyomó vallási állam ideológiájának, amely teokratikus küldetéstudattal látta el a diktatúrákat. Később ugyanezt fasizmusnak nevezték, amelyben szintén fontos szerep jutott a valláserkölcsi oktatásnak.

Amiről Lázár beszél, az nem más, mint az iskola alárendelése az ideológiai államnak és a politikának. Nem képzett egyéneket és szabad embereket hoz létre, hanem a politikai hatalomnak engedelmes, s a hatalom ideológiáját követő, elbutított tömeget, amely arra való, hogy a Lázár-féle fasiszta gazembereket kiszolgálják és jólétüket a rabszolgamunkájukkal biztosítsák. Jogaikról ne tudjanak, kérdéseik ne legyenek.

1939-ben Mussolini fasiszta államában L. Franzi így foglalt össze röviden: „A tudomány veszített, most a politika beszél.” Mussolini „a legfasisztább reformnak” nevezte az Olaszországban 1923-ban végrehajtott oktatási reformot, amelynek lényege ugyanez volt: "jó olaszt" nevelni, megteremteni az "új embert". A reform fontos részeként az általános iskolákban bevezették a katolikus vallás oktatását. A különbség annyi volt, hogy Mussolininek volt egy összetákolt saját ideológiája. Maga a fasizmus volt a vallás, a magyar fasizmus pedig hagyományosan a Horthy-féle irányt képviseli, a "kereszténységgel" azonosítja magát.

A magyar fasizmusban a katolicizmus az ideológia alapja, amit Orbán alaptörvénybe iktatott. Mussolininél a katolicizmus csak eszköz volt a fasiszták kezében, mert annak segítségével akartak „olasz állampolgárokat” nevelni, amely megteremti az olasz faj homogenitását. Egyesíteni akarták az olaszokat őseikkel, a népnek a katolicizmus révén kívántak erősebb összetartozási érzést, önazonosságot adni. A fasizmus egyik alapja a nacionalizmus, a nacionalista identitás pedig a szabadság felszámolásának alapja. A Lázár-féle program, amely az iskolának idológiai-politikai funkciót ad, nem más, mint a fasizmus programja.

1928. február 28-án egy fasiszta képviselő, Geremicca az olasz képviselőházban úgy beszélt, hogy „az iskola a fasizálás eszköze”. Nyíltan kimondta, hogy „az iskola a fasizmus szolgálóleánya”. Az iskolában folyó átideologizálást törvényesítik a fasiszta elvek. Az egész oktatás célja, hogy a gyerekeket a fasizmus szolgálatára nevelje. A fasizálás nem alávetést jelent, hanem nevelést, agymosást. A cél, hogy a nemzet önként azonosuljon a fasiszta identitással, és a gyarmatosító ideológiát ne erőszakként élje át.

A magyarok erőszakos "megtérítése" után az oktatás gondoskodott arról, hogy a magyar nép a gyarmatosító vallás ideológiájával azonosítsa önmagát. Erre való az egyházi oktatás és a keresztényfasiszta állami iskola. Ezt a célt szolgálta a Szent Koronáról szóló hazug legenda, mintha a magyar államiság és a magyar nemzet is a gyarmatosító katolikus egyháztól származna, s azzal lenne azonos. 

A kereszténység alatt természetesen a katolicizmust és reformált változatait kell érteni, aminek lényege az állam és az egyház összefonódása, a valláserkölcs állami erővel való kikényszerítése, és minden egyéni szabadság felszámolása. Isten országának a földi megvalósítása, amelyben az egyház (és dogmái) uralkodnak Krisztus helyett, mert a Messiás ezeréves földi királyságát az egyház valósítja meg. Helyettesítik Krisztust...
ITT OLVASHATÓ