AHOGY A FIDESZ ÉPÍTKEZIK, AZ FELÉR EGY ROMBOLÁSSAL

KETTŐS MÉRCE BLOG
Szerző: DIÓSZEGIHORVÁTHNÓRA
2016.11.04.

Minden középosztálybeli tudna helikopterezni – közölte nemrég Bencsik „Társadalomtudós” András, mintha bizony azzal, hogy Rogán helikopterezését fejben a pórnép sajátjának álmodja, megoldotta volna mindannyiunk problémáit. Persze, igaz: tudna minden középosztálybeli helikopterezni, az éves nettó fizetésükből kijönne mondjuk két utazás, és talán maradna még némi pénz három zsömlére és négy szelet párizsira is. De ebben az esetben sem lenne érdemes helikopterbizniszbe vágni: hosszú, kitartó és küzdelmes munkával a Fidesz ugyanis gyakorlatilag megsemmisítette a középosztályt. Pedig nagyon nem innen indultunk.

„A Fidesz az a párt, amely hidat épít a középosztály és a szegények közé” – villogtatta meg retorikai képességeit Orbán Viktor még 2007 nyarán, a Bálványosi Szabadegyetemen. 2010 után sokszor hallottuk is (például épp a helikopterezésben a középosztályra köröket verő Rogántól), hogy a kormányra jutott Fidesz erős középosztályt akar maga körül látni, ennek érdekében pedig mindent meg is tesznek majd.

Hatalmas nekifutással lendültek neki a középosztály megerősítésének: olyannyira, hogy hat évnyi kormányzás alatt látható mértékben őrölték fel ezt a társadalmi réteget.
Míg mondjuk 2007-ben, amikor Orbán Viktor hidat akart építeni, a középosztály közel 40 százalékát tette ki a magyar társadalomnak, addig 2014-ben, vagyis amikor intézkedéseiknek már érezhető hatása volt, a középosztály 33,2 százalékra zsugorodott. És bár kevesebben lettek azok, akik az alsó-középosztályba sorolódtak, azzal ne áltassuk magunkat, hogy ők felfelé buktak: 6,4 százalékról 9 százalékra nőtt a szegénységben élők aránya.

A tendenciákat látva fontos tehát megnéznünk, milyen pillérekre is épült az a híd, melyet fáradtságos munkával épített a Fidesz a középosztály és a szegények közé.

Hagyományosan középosztálybelinek nevezzük nagy vonalakban azt, akinek van munkája, jövedelme, megtakarítása, többnyire szellemi munkát végző, polgári mentalitással bíró emberek csoportjáról beszélünk, anyagi helyzetüket, hatalmi státuszukat és presztízsüket tekintve nagyjából félúton az elit és a munkásosztály között. Ide sorolható az állami szférában dolgozó értelmiségi réteg éppúgy, mint az üzleti szféra kis- és középvállalkozói (előbbiek egy régebbi, polgárosodott berendezkedésből menekültek át, hogy a rendszerváltás után kissé megerősítsék társadalmi pozíciójukat, utóbbiak pedig egy modernebb réteget képviselnek, amely viszont sokkal bizonytalanabb jövőképpel bír).

Ez tehát a kiindulási pont. A problémák ott kezdődnek, hogy míg a nyolcvanas években a jövedelem még csak 12-13 százalékban befolyásolta, hogy milyen kategóriába sorolható egy-egy ember, mára 55-60 százalékban ez határozza meg, ki melyik társadalmi osztályba tartozik. Márpedig Magyarországon ma az átlagjövedelem messze elmarad a környező országokétól, így viszont nehéz megtakarítani is, megélni is belőle. Vagyis a magyar középosztály alapból hátrányos helyzetből indul, főleg ami az anyagi helyzetét tekinti (de az ebből fakadó hatalmi státusza és presztízse is jelentősen leértékelődött).

ITT OLVASHATÓ