REZEDA VILÁGA BLOG
Szerző: rezeda
2016.11.18.
Kőhalminé H. Jolán ezen a napon is hajnali fél négykor kelt. Ez nem volt újdonság számára, sőt, úgy érezte, már késő délelőtt van. Amióta az ura angyallá változott, nem nagyon volt maradása az ágyban, sokszor már éjfélkor kelt, mert képtelen volt aludni, és nem csak azért, mert hiányzott neki a paplan alól a férje szúrós, jéghideg bütyke, hanem leginkább, mert öreg volt már nagyon.
Kimatatta fogsorát a vizes pohárban, szájába gyömködte, és elégedett csattintással konstatálta, hogy jól passzol. Húsz éve megvolt már, és nem állt szándékában újat csináltatni, de nem is tudott volna. Mielőtt a falikúthoz ment, hogy kicsit megcsapkodja magát hideg vízzel, bekapcsolta a nála is vénebb rádiót. Négy órakor híreket mondtak, és csodálkozva hallotta, hogy valahol a polgármester lekurvázta az elégedetlen öregasszonyokat.
H. Jolán nem lepődött meg, és nem háborodott föl. Ha azt mondta a polgármester, akkor úgy is van. Kicsit elgondolkozott, hogy ő is vén kurva-e akkor, amikor a postással veszekszik. Abban állapodott meg magában, hogy a postás számára minden bizonnyal, saját magát viszont nem tekintette túlérett ribancnak, mert mindig hűséges volt az urához, a nyelvi finomságokhoz pedig nem volt füle H. Jolánnak.
Amikor a szakadt kombinéra fölhúzta a foltos otthonkát, göcsös ujjaival megkötötte álla alatt a kendőt, a rádió épp arról számolt be, hogy máma van a fekete péntek. Erről nem tudta, mi lehet. A nagypénteket ismerte, de feketéről még nem hallott. A készséges rádió azonban elmagyarázta, hogy ilyenkor mekkora nagy engedményekkel lehet venni mindenféléket, hogy a népek megőrülnek ilyenkor, de ez sem hatotta meg egyáltalán. A szerzésnek a csíráját is kiölte belőle a sorsa...
ITT OLVASHATÓ
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.