- REPUBLIKON INTÉZET BLOGJA
Szerző: Madlovics Bálint
2016.11.13.
Amennyire meglepte a világ politika iránt érdeklődő részét Donald Trump fölényes, szokásosan demokrata, illetve billegő államokat is behúzó győzelme az amerikai elnökválasztáson, olyan hamar sikerült az elemzők többségének elhelyezni azt abban a narratívában, amelyet a Brexit-népszavazás és még korábban a különböző populista erők európai előretörése kapcsán is használtak. Röviden: az elitek elszakadtak a valóságtól, gőgösen lenézik a leszakadó és egyre nagyobb (egzisztenciális) félelemben élő emberek panaszait, akik viszont így, elkeseredettségükben a populisták felé fordulnak. A populizmus nem más, mint – ahogy egy neves holland politikatudós fogalmaz – a nem demokratikus liberalizmusra adott illiberális válasz, a magukra hagyott és kisemmizett emberek lázadása az álomvilágban élő elitekkel szemben.
Jogosan merül föl azonban a kérdés, hogy mégis mi lenne akkor az elitek feladata. Miből állna az álomvilágból való „ébredés”, avagy hogyan adhatnának a populisták ellenfelei a mainál jobb, sőt még a versenytársaik szövegeinél is népszerűbb válaszokat a kisemberek problémáira? A kérdés annál is feszítőbb, mivel a populisták épp azt mondják, amit az emberek hallani akarnak, azaz elvileg az övékénél tetszetősebb válasz – a nép szempontjából – nincs; a szövegeiket átvenni pedig, mint David Cameron példájából is láthatjuk, korántsem biztos, hogy a végeredmény szempontjából tanácsos lenne.
A válaszhoz mindenekelőtt azt kell megértenünk, hogy általában hogyan épülnek fel a kampányüzenetek, és hogyan néznek ki köztük a populisták. Egy jó kampány alapvetően három dologból áll: félelemből, amely egy probléma azonosítását és az okok (bűnbakok) kijelölését jelenti; reményből, amely a problémára kínált megoldásból fakad; és végül „a megmentő” szerepéből, ami nem jelent mást, mint hogy az adott politikus bizonyítja hitelességét, őszinte szándékát és képességét is a beazonosított probléma megoldására. Populistának azt szokás tekinteni, aki a kampányüzenetéhez a választók meglévő félelmeit, illetve az általuk legégetőbbnek gondolt problémát használja, teljesen elfogadva és legfeljebb csak kiegészítve azt konkrét bűnbakok megjelölésével, a reményt pedig leegyszerűsítő, a választók által könnyen befogadható megoldások kínálásával táplálja...
ITT OLVASHATÓ
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.