Szerző: Fejes József Balázs
2016.11.13.
Vitapartnerem körültekintően arra is figyelt, hogy kifejezze, nem személyeskedésről van szó, ha esetleg ilyesmire gondolnék – gyanítható, hogy sokan gondolnák így. Én biztosan nem érzem ezt, sőt, örülök, hogy egy nyilvános vitát elindíthattam, és külön öröm, hogy Nahalka tanár úrral!
Bevezetés
Az oktatási esélyegyenlőséggel nem kutatóként foglalkozó, de a témában mégis jártas szakemberektől (pl. civilszervezetek munkatársaitól, tájékozott pedagógusoktól, más területtel foglalkozó kutatóktól) gyakran hallom, hogy az oktatási integráció kérdésének kommunikációját valahogy mindig elrontják a témában nyilatkozók, publikálók, ahogy az újságírók is. Nem sikerül érthetően kifejteniük, hogy mi is az az oktatási szegregáció és mi a baj vele. A szegregáció és integráció fogalmakat a köznyelv és több szakterület is használja, azonban talán az oktatással összefüggésben bukkan fel a leggyakrabban. De az oktatás kapcsán is számos kontextusban (HH, SNI, cigány/roma kisebbségek iskolai és társadalmi integrációja) előfordul. Nyilvánvalóan az említettektől nem független, hogy amikor én szegregációként értelmezek egy-egy szituációt, mások azt gyakran integrált oktatásnak tekintik. Többek között e tapasztalatok miatt gondolom fontosnak, hogy világos definíciókat használjunk az oktatási szegregáció és integráció értelmezése kapcsán, és a közvélemény minél szélesebb körét tájékoztassuk arról, hogy mi a baj a szegregációval, milyen következményekkel járhat. E célt változatos megoldásokkal próbálom elérni, így például gyakori tévhitek cáfolatával (l. Fejes, 2013), illetve érzékenyítő társasjátékok fejlesztésében való részvétellel (Mentortársas, Rendszerhiba).
Egy korábbi, a Taní-tani Online-on megjelent írásomban is e célokat tartottam szem előtt, amikor arra tettem kísérletet, hogy a tanodára fókuszálva – de a hátránykompenzáló programok szélesebb körére is érvényes módon – foglalkozzak a szegregáció és az integráció értelmezésével (Fejes, 2016). Megpróbáltam egyértelmű, jól strukturált és a pedagógusok számára is hasznosítható módon foglalkozni a kérdéskörrel, a szokásos kommunikációs bakikat elkerülve, szándékosan kissé provokatív hangnemet választva. A provokáció sikerült, bár nem ott ért célt, ahová céloztam. Számos kritikát megfogalmazva Nahalka tanár úr válaszolt a cikkemre, aki nemcsak klaviatúrát ragadott, de adatbázist is – azaz komolyan vette, hogy érdemes tisztázni néhány kérdést (Nahalka, 2016). Ennek nemcsak a téma fontossága, de a nyilvános szakmai viták ritkasága miatt is örülök, ráadásul írásomra olyan kutató válaszolt, akinek munkái szakmai látásmódon formálódásában meghatározók.
Azt gondolom, esetünkben a szegregációról való diskurzus két síkja ragadható meg: (1) hogyan kutatható a szegregáció (pl. milyen meghatározást használjunk, milyen mechanizmusokra, következményekre fókuszáljunk); (2) hogyan lehet a szélesebb közvélemény felé (ezen elsősorban a pedagógustársadalmat értve) a kommunikációt sikeresebbé tenni. A szakmai vita kiindulópontját jelentő korábbi írásomban az utóbbi síkot megcélozva fogalmaztam. Az egyszerűségre és a szokásos kommunikációs hibák elkerülésére törekedve bizonyos összefüggések kifejtését, megvilágítását talán túlzottan leegyszerűsítettem vagy elhanyagoltam. Ugyanakkor Nahalka kritikájának köszönhetően lehetőséget kaptam arra, hogy ezeket helyre tegyem, bővebben és az első síkra, vagyis az esetleges kutatói érdeklődésre számot tartva is kifejtsem mondandóm. Annak érdekében, hogy az olvasók számára is könnyen követhető legyen a vita, Nahalka írásából általában egy-egy kiemelt idézetet követően fejteném ki gondolataim. Na de lássuk a részleteket!
...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.