A SAJTÓ FELTETT KÉZZEL HALDOKLIK, MIKÖZBEN A HELYÉRE BESZIVÁROGNAK A G. FODOROK, STEFKÁK, BAYEREK ÉS MINDENFÉLE TAKONYGERINCŰ FÉLANALFABÉTÁK

KOLOZSVÁRI SZALONNA
- NEHAZUGGY BLOG
Szerző: Forgács Erzsébet
2016.10.31.

Miközben mi jópofa módon elvitázgatunk arról, hogy már lehet-e diktatúrának nevezni azt, ami Magyarországon történik, vagy még valami más megnevezést keresgélünk, mert a csipkefinom érzékenységünk ezt követeli tőlünk, meg amúgy is, nálunk szólásszabadság van mindaddig, ameddig el nem hurcolják az ellenzéki újságírókat, addig az Orbán nevű ember példaképe megoldotta ezt a kérdést a saját birodalmában.


Törökországban már elhurcolják az újságírókat szemrebbenés nélkül. Ellenzéki lapok főszerkesztőit, publicistáit, tartóztatják le. Az ügyészség indoklása: „A gyanúsítottak állítólag bűncselekményt követtek el a július 15-ei puccskísérletért felelőssé tett Fethullah Gülen muzulmán hitszónok vezette nemzetközi hálózat, valamint a Kurdisztáni Munkáspárt (PKK) szeparatistái nevében, bár nem tagjai a terrorszervezeteknek.”

Tessék – mondják a hívek és az önmagukat ellenzékként definiáló, de a saját elefántcsonttornyaikból lemászni képtelen vakok – nálunk ilyen nem fordulhat elő. És tényleg nem fordulhat elő. Ameddig az Európai Unió tagjai vagyunk, addig nem. Nem azért, mintha nem lenne rá igénye a hatalomnak, hanem azért, mert nem tehetik meg. Ennyi a különbség, nem több. A lehetőség megléte és annak hiánya. A szándék azonos.

Az irány is azonos. Recep Tayyip Erdoğan megteheti azt, amit Orbán Viktor – sajnálatára – nem tehet meg. A diktatúra az diktatúra. Lehet sok arca, a lényege azonos. Ebből a szempontból mindegy, hogy elhurcolják-e az újságírókat egy mondvacsinált vádra hivatkozva, vagy egyszerűen kirántják a talajt az újságírók alól, egy mondvacsinált okra hivatkozva. A cél és a végeredmény azonos: elhallgattatni a kritikus hangokat.

De annyi különbség feltétlenül van a két rendszer között, hogy Magyarország, a magyar sajtó, az ellenzék nem védtelen. Pontosabban nem védekezésképtelen. Nem lenne az. Csak éppen be kellene látni, hogy mindannyiunknak van felelőssége abban, hogy idáig jutottunk. Igen, még a most nehéz helyzetbe került újságíróknak is. Mert nem szóltak – ők sem, más sem – amikor a másik alól húzták ki a szőnyeget. Nem tiltakoztak, nem tiltakoztunk, amikor napról-napra csorbult a szólás- és sajtószabadság...

ITT OLVASHATÓ