Szerző: Toadwart66
2016.11.12.
"Úgy döntöttem, hogy gazember leszek
S utálom e kor hiú gyönyörét."
Shakespeare - III. Richárd
Fordította: Vas István
Nincs semmi meglepő abban, hogy a politikai élet szereplői közül egyre többen tartják magukat távol a politikailag korrekt magatartástól. Jóval könnyebb közvetlenül az emberek szemébe hazudni, majd később mindent letagadni, amikor ez hasznosnak bizonyul, mint meggyőzni őket az igazságról és annak következményeiről.
Egy jól időzített csúsztatás, félrebeszélés, blöff hallatán sokakat tölt el elégedettség. A kíméletlen igazság ezzel szemben szörnyen elkeseríti őket és mély szomorúsággal tölti el lelküket. Ennek elkerülése érdekében gátlástalanul, meggyőzően hazudozó politikusokra van szükség. A valótlanságot könnyedén lehet igazítgatni, hajlítgatni, alakítgatni, a túlságosan merev valóságot ezzel szemben nem.
Nagybátyám, Walter Shahid von Dortmund, az Egyenlítői Ruhr-vidék köztársasági elnöke az igazság eme kellemetlen és haszontalan természetét már politikai pályafutásának legelején felismerte. Ez a felismerés nagyban hozzájárult sikereihez és hatalmának megszilárdításához. Külön minisztériumot állított fel abból a célból, hogy jó minőségű, tetszetős hazugságokat állítsanak számára elő. A Tájékoztatási és Szórakoztatási Minisztérium költségvetése mindig előnyt élvezett az olyan haszontalan tevékenységekkel szemben, minta az egészségügy, illetve az oktatás.
„Tudatlanul sokkal könnyebb boldognak lenni és ezzel könnyedén csökkenthetjük a különböző filozófiai irányzatok okozta öngyilkosságok számát is” — mondogatta többször is a nagybátyám. Az említett boldogság elérése érdekében erősen korlátozta az írásbeliséget, valamint csökkentette az Egyenlítői Ruhr-vidék területén leírható szavak számát. Szigorúan büntette a túlzásba vitt tanulást, illetve az illegális oktatást.
A sajtó szép lassan a sokat látott, 98 éves Shad Hashim Hassan kezébe került, aki történetesen az elnök kiváló egészségnek örvendő nagyapja volt. Az ország lakosságát így semmi sem zavarhatta meg optimista szemléletük kialakulásában.
Országunkat valamikor a németek gyarmatosították, de azt ma már nem lehet pontosan tudni, hogy mikor. Öt vagy hat dátum is elterjedt ezzel kapcsolatban, de az egyikre se találtak kielégítő bizonyítékokat. A legvalószínűbbnek 1897. március 5. tűnik, mivel ekkor alapították az Egyenlítői Ruhr-vidék legelső bajor sörözőjét.
A németeknek nem nagyon volt idejük távoli gyarmatukkal foglalkozni, mivel gyakran keveredtek világháborúkba, amiket aztán rendre el is veszítettek. Az Egyenlítői Ruhr-vidék államformája emiatt a legtöbbször háborús jóvátétel volt. A két világháború között országunk egyszerre volt francia, holland és brit gyarmat. Diplomáciai látogatásokkor a vendégeket mindig megkérték arra, hogy válasszák ki a számukra megfelelő nemzeti lobogót és himnuszt. Egy adminisztrációs hiba következtében 1932-ben az ország három hónapra spanyol fennhatóság alá került. 1950-ben a gyarmatosítók végül megunták az állandó kavarodást, így az ország az egyszerűség kedvéért elnyerte az önállóságát.
Walter Shahid von Dortmund elnök esetében politikai korrektségről azért sem érdemes beszélni, mivel ő maga erről soha életében nem hallott, hazudni viszont kiválóan tudott.
Bácsikámnak még a neve is szinte teljes mértékben hazugság, mivel tulajdonképpen csak Shahid igaz belőle. Valójában Amr Shahid Hassanként született 1948-ban egy kis faluban, Ngko-Ubn-Irfmen-ben, amely mára az ország nyüzsgő fővárosává vált. Von Dortmund elnök saját állítása szerint több évig szolgált a Bundeswehrben. Bátorsága és rátermettsége elismeréseként itt adományozták számára a Walter nevet. Miután leszerelt, gyorsan elvégezte a Humboldt Egyetemet, ahol doktori fokozatot szerzett csillagászatból. Mindezeknek kissé ellentmond az a tény, hogy nagybátyám soha életében nem hagyta le az Egyenlítői Ruhr-vidék területét, doktori fokozatát pedig állítása szerint a von Dortmund cím jelzi. Valószínűleg összekeverte a német nemesi családnevekkel.
Az Egyenlítői Ruhr-vidék köztársági elnökének bácsikámat nem megválasztották, csupán ügyesen elterjesztette saját magáról ezt. 1974-ben kitartóan teleragasztgatta az országot a plakátjaival, melyen az arcképe alatt az szerepelt, hogy „Éljen Walter Shahid von Dortmund, a dicsőséges Egyenlítői Ruhr-vidék örökös köztársasági elnöke!”. Egy idő után ezt senki sem kérdőjelezte meg, amihez valószínűleg nagyban hozzájárulhatott a tekintélyt parancsoló, egzotikus hangzású von Dortmund név is.
Az ország akkori, teljes mértékben elképedt miniszterelnökét letartóztatta, aki egy idő után elismerte azt a tényt, hogy a miniszterelnök szó az ugyanazt jelenti, mint a köztársasági elnök, csak egybe írják. Walter Shahid von Dortmund kiterjedt rokonsága és baráti köre ezután átvette az ország irányítását. A köztársasági elnök ezt a tettét azzal magyarázta, hogy nem akart számára teljesen ismeretlen embereknek kellemetlenséget okozni azzal, hogy a belegyezésük nélkül kinevezi őket valaminek. Önmagát a központosított demokrácia elszánt hívének nevezte.
1979-ben az országban jelentős aranylelőhelyeket találtak. A köztársasági elnök kijelentette, ez csupán bajt, szenvedést és szerencsétlenséget zúdít az országára, ezért vállalta, hogy a veszélyes aranykészleteket a saját költségére eltávolíttatja az országból. Önfeláldozó tettének szerény hasznából elnöki palotának felépítette magának a Versailles-i kastély, nyári rezidenciának pedig a Téli Palota másolatát. Azért, hogy mindez a későbbiekben ne okozzon ellentmondást, az Egyenlítői Ruhr-vidék területén kötelezővé tette a négy évszak használatát.
Az ország szép lassan magántulajdonba került, így az elnök kénytelen volt a lakosságnak jutányos összegű lakbért felszámolni...
ITT OLVASHATÓ
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.