A NEOLIBERALIZMUS ÉS A PROTEKCIONIZMUS HELYETT VALAMI MÁST AJÁNLUNK

KETTŐS MÉRCE BLOG
Szerző: Vincent Liegey, Christophe Ondet, Anisabel Veillot és Stéphane Madelaine
2016.11.23.

A francia baloldalon hosszú ideje folyik a vita a protekcionizmus nyújtotta lehetőségekről: eszköz lehet-e az ország szuverenitásának visszaszerzésében, az utóbbi évtizedek gazdasági folyamatainak, így például az ipari termelés eróziójának visszafordításában. A nemnövekedés mozgalom képviselőinek korábban franciául megjelent, alábbi szövege ma, amikor Donald Trump győzelme újabb lendületet adhat a protekcionizmusnak, ismét aktuálisnak tűnhet.  

Térjünk vissza a protekcionizmushoz? Próbáljuk meg szabályozni a piacokat? A munkanélküliség elleni küzdelemben a növekedést favorizáljuk, bármi áron? Úgy tűnik, a baloldal híján van az emancipációt célzó, átfogó és ökológiailag fenntartható társadalmi-gazdasági projekteknek. Az eszmei vákuummal szemben, a gazdasági relokalizáció egyre vonzóbb elképzeléssé vált.

A szerzők által javasolt “relokalizáció” kifejezés fordítása nem egyszerű. A Franciaországban az elsősorban a termelő egységek olcsóbb feltételeket nyújtó országokba való költöztetésére használt “délocalisation” kifejezés ellentéte: az adott tevékenység visszatelepítése a lokális keretek közé.

De nyitott és altruista relokalizációról van szó, amely a nyomasztó és veszélyes elszigetelődéssel ellentétben képes a hatalom, a hatékonyság, a jólét, az autonómia és az együttélés megfelelő egyensúlyait megteremteni. Vitaindítónak olvassák el, hogyan vélekedünk mi minderről.

Minden válság során feltámad hamvaiból a megváltónak tűnő protekcionizmus. Jóideje, már a XIX. század utolsó negyedében is ehhez folyamodtak a nemzetállamok az önvédelem érdekében, hogy aztán nem sokkal később a fronton nézzenek szembe egymással. Manapság nyugati társadalmaink a félelem és kétségek korát élik, főképp az értelmezési és viszonyítási pontok hiányoznak. Felgyorsultak a dolgok. A “mindig többre” épülő civilizációs modellünk összeomlásával szembesülünk. A gazdasági óriásgépezet elszabadult, s vele együtt az ökológiai válság, az egyenlőtlenségek, az erőszak és a szenvedés is... A “spektákulum” és a kommunikáció társadalmában nem jut elég idő arra, hogy megértsük a 21.század kihívásait, és párbeszédet kezdjünk végre az ezekre adott koherens és hatékony politikai válaszokról. Azt mondják nekünk, hogy “a politika nem mindenható”, miközben elvesztettük az uralmat az intézményeink felett, amelyek változatos eszközökké váltak az egyre erősebb pénzügyi oligarchia kezében...

ITT OLVASHATÓ