Szerző: Farkas Attila Márton
2016.11.01.
A muszlimokat megértem. Ők ott, mi itt, mint ezervalahányszáz éve szinte mindig és mindenhol, kábé Gebel al Tarik, illetve Martell Károly óta. Ez korrekt. A lényeg, hogy ki éli túl. (Ahogy a tendenciákat elnézem, nem mi.)
Az áttérteket, az ún. behódoltakat is megértem, mert kell a romantikus Nyugat-gyűlölet, vagy épp a vakhit, az “igazi” vallásosság, amit a dekadens és világias kultúránk képtelen a gyengébb intellektusú útkeresőknek megadni. Innen, ebből az alomból kerülnek ki azok is, akik a 70-es években még a RAF-hoz vagy a Vörös Brigádokhoz csatlakoztak volna, de mivel az a világmegváltás kifújt és mára csak egyetlen erőszakos megváltást ígérő tan maradt, hát ide, az iszlámhoz sodródik minden olyan figura, aki bár a Koránt se olvassa, de nagyon nem tud mit kezdeni magával, amiért is szeretné felrobbantani ezt a mocsok világot.
Szóval őket még megértem. Ellenben azokat a mecsetekért és burkiniért tüntető, nem behódolt nyugatiakat (baloldaliakat és liberálisokat) már nehezebb értelmezni, akik nem akarják felrobbantani a világot, de még a Közel-Keletre se utazgatnak lefejezgetni. Persze mindenki úgy lesz öngyilkos, ahogy akar, nem kivétel ezalól a nyugati baloldal sem...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.