Szerző: Karlo Valois
2016.11.14.
...A november 8-i amerikai választások, és az azokra történő nyugat-európai reakciók, illetve ezt megelőzően a Brexitre, az aggresszív, provokatív népvándorlásra, az Oroszországgal szembeni provokációra és egyéb geopolitikai eseményekre történő összehangolt reakciók abból a szempontból különlegesek, hogy világosan jelzik: a demokráciára többé már nincs szükség. Az értékek, a rendek, a szerves struktúrák likvidálása után szinte megszűnt az egyén is: a többség egy akaratmentes és identitás nélküli masszává alakult, ami mindössze többé-kevésbé intenzív vulgaritásokat képes produkálni. Nézetei teljesen kifordultak, aminek a következtében saját helyzetét teljesen bizonytalannak és kiszolgáltatottnak éli meg. Életproblémája megközelítőleg a következő: ha nincs pénz, megszűnök én is.
A Brexit kapcsán a Foreign Policy think tank azonnal kézbesítette az új korszakra vonatkozó programot: a többség megbízhatatlan, a demokrácia elavult, eljött az idő, hogy „szakemberek” döntsenek a tömeg helyett. Trump szerepe ennek az üzenetnek a megerősítésében várhatóan döntő lesz: elég, hogy nyert. Jegyezzük meg, hogy a magukat jobboldaliként definiáló, fősodrású alternatív médiák (mert úgy tűnik, hogy ilyen is van) álnaivitása Trump minden akadályt elsöprő diadalával kapcsolatban mindenesetre figyelemre méltó. Minden demokratikus formációkon belüli ellenállás (amik ugyancsak mesterségesen gerjesztettek), csak kedvez mindezeknek.
Tulajdonképpen valós ellenállás nem nagyon tapasztalható, és feltételezhető, hogy az események az elkövetkező 4–8 évben akár úgy is irányíthatóak, hogy az úgynevezett háttérerők, amik már eleve birtokolják a hatalmat, egy néhány lépcsős terv mentén színre léphessenek és kihirdethessék a globális diktatúrát [ennek a diktatúrának azonban már semmi köze nem lesz azokhoz az államberendezkedésekhez, melyek egy isteni rend jóváhagyása által vagy legalább bizonyos tradicionális ideák alkalmazása révén nyerték el legitimitásukat – a szerk.].
A fősodrású médiák által sugallt üzenet az, hogy már ma megvan az a kritikus tömeg, ami ezt ünnepelve fogadná:
a „tehetetlenségükben” zokogó, öklüket rázó demokraták, a Kalifornia függetlenségét fontolgató technokraták, a tömegek ostoba választásai, vagy rasszista, idegengyűlölő, homofóbikus vagy robofóbikus (nem vicc!) megnyilvánulásai fölött a fejüket csóváló intellektuálisan passzív és intellektuálisan messzemenőkig gyáva intellektüelek, az emberi jogokért, a mindenki közötti egyenlőségért és a mindenre kiterjedő toleranciáért bármire kapható, ellentmondást nem tűrő aktivisták, és még sokan mások, akik a világ összeomlásáról beszélnek – vélhetően pontosan a forgatókönyv szerint.
Nem elképzelhetetlen, hogy a cél érdekében azért még polgárháborúkat és egy világháborút is bevetnek. Talán a népesség csökkentésének pragmatikus megoldásaként, talán a félelem és a bizonytalanság elmélyítése céljával. Tény, hogy a szubtilis szinten kifejtett manipuláció és a fizikai szinten véghezvitt erőszak és pusztítás nemcsak eszköz, hanem stíluselem is: máshogy nem tudnak operálni.
Lehet azt elemezni, hogy meddig mehet el Trump, és ez, programja pozitív aspektusait tekintve, nem is érdektelen. De abból kiindulni, hogy egészen véletlenül színre léphet valaki, aki kimond minden épeszű ember (értsd: a többiek, akik nem készek egy sötét diktatúrába történő átmenetre) számára nyilvánvaló (reálpolitikai szintű) igazságokat mind az előző rezsimekkel, mind pedig a geopolitikai, valamint a bel- és külgazdasági problémákkal kapcsolatban, nagyfokú naivitásra vall, mint ahogy az az elgondolás is, hogy ezzel kapcsolatban a fősodrású médiák hamisságának „lelepleződése”, illetve Trump Fehérházba
jutása – minden valószínűség ellenére – véletlen volt, illetve nem konkrét célokat szolgál.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.