A "KORMÁNYINFÓK" REMÉNYTELEN ORSZÁGA

GÉPNARANCS
- BANÁNKÖZTÁRSASÁG BLOG
Szerző: Gusztos István
2016.11.03.

...68. alkalommal tartották meg a „kormányinfónak” becézett izét, akármit. Kezdettől elképedve figyeltem, milyen engedelmesen fogadják el a magyar média képviselői ezt a képtelenséget.

Hogy sajtómunkások mostanában is engedelmesen járulnak a két elképesztő pofa (Lázár János és Kovács Zoltán) színe elé, és „rendesen” viselkednek. Eltűrik a locsogást, a mellébeszélést, a lenéző negédeskedést, a lebarmolást is. Olyan „kormány” „sajtótájékoztatójára” mennek el, amely emberemlékezet óta semmiben sem mond igazat, amely rendszerszerűen, szervezetten hazudik.

Most épp, hogy túl vagyunk a „kormány” ocsmány migráncsozó kampányán (tényleg vége van?); a napokban gyilkolták meg a Népszabadságot. Következnek a még nem teljesen uralt megyei lapok.

És tessék: mintha mi sem történt volna… Szépen ücsörögnek ott az újságírók meg az újságíróknak álcázott agitproposok, és rendesen viselkednek…

Röhejes? Szánalmas? Fölháborító? Szerintem ez is, az is, amaz is. Mindegy: a helyzet reménytelen, de nem komoly…
TGM legutóbbi írása jut eszembe: „Kelet-Európa ma ugyanannyira különbözik Nyugat-Európától, mint 1966-ban.”

Maga a „kormányinfó” mint olyan, egészen elképesztő, amolyan kedélyesen önkényuralmi jelenség: méltó párja a „nemzeti konzultációknak”.

Legalábbis nekem az 1990 előtti idők jutnak róla eszembe. A „létező szocializmus” világában gyakoriak voltak az olyan fórumok, amelyeken a hatalom megértő képviselője mindenkit végighallgatott, és a legkülönbözőbb ügyekben adott rendszerint megnyugtató válaszokat. Hol újságírók kérdezhettek, hol maga a „lakosság”. Ilyen alkalmakkor szinte bármi szóba kerülhetett, kivéve a Szovjetunióhoz való viszony kérdését és a párt vezető szerepét. Ez utóbbi azt jelentette, hogy a hatalomgyakorlás legfontosabb jellemzőiről nem nyitottak vitát...

ITT OLVASHATÓ