Szerző: Milanovich Dominika
2016.11.10.
Tizenkilenc perc alatt el tudsz készíteni egy egyszerű ételt. Meg tudod mosni és szárítani a hajadat. Tizenkilenc perc elég idő ahhoz, hogy felolvass egy mesét egy kisgyereknek. Ennyi idő alatt néha sietve megebédelsz, olykor ennyi ideig halogatod reggel a felkelést. Ha vonatra szállsz egy városban, tizenkilenc perc alatt egy egészen más világba juthatsz. Ennyi idő elég ahhoz, hogy a társadalom peremére érkezz.
Nyomasztó a kietlenség, nincs egy bolt, kocsma vagy bármi a közelben. Ez már a puszta, a margó, a láthatatlan. Az intézet - ahol fogyatékossággal élő emberek élnek - innen még másfél kilométer gyalogútra van.
Ma Magyarországon 23 000 ember él ilyen és ehhez hasonló totális intézményekben. Pedig ezeknek az emberek joga van a közösségbe történő beilleszkedéshez, ennek segítése az állam nemzetközi egyezményben vállalt kötelezettsége.
Tavaly és idén nyáron a kormány civil szakértőkkel közösen dolgozta ki, hogy miképpen lehetne megszüntetni az intézményeket és helyettük az egyéni igényekre odafigyelő, közösségi lakóformákat létrehozni. Hat intézmény bezárásra is került, ami által 600 ember kapott lehetőséget egy élhetőbb életre.
A kormány ősszel kiírt egy 35 milliárdos EU-s pályázatot a további intézménytelenítésre. Ezzel 8 - 10 000 embert lehetne segíteni abban, hogy kisebb támogató közösségben élhessen! Ez olyan, mint amikor azt hiszed, hogy a kedvenc sportolód nyerni fog. Tudatos, jól játszik, óriási lehetőség küszöbén áll. Majd megremeg, előtörnek a régi rossz beidegződések és veszélybe kerül a továbbjutás. Öt olyan óriási hibát vét, amik az eredeti célkitűzéseivel ellentétesek.
Következzen hát egy 35 milliárdos pályázati kiírás 4 + 1 legnagyobb hibája:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.