Szerző: Eszes Dóra
2016.10.24.
„Mindent elkövetünk annak érdekében, hogy a parlamenti ellenzék egységes fellépése révén az Országgyűlés mihamarabb változtasson a tisztességtelen és aránytalan választási szabályokon.” – így szól az Együtt párt 2015. október 17-i, a „Józan középúton a megújuló Magyarországért” alcímet viselő politikai nyilatkozata.
Juhász Péter egy héttel a 23-ai ellenzéki tüntetések elé szervezett színpadi párttüntetése után, a demokratikus ellenzék négy pártját és egy politikai szervezetet (MSZP, DK, Párbeszéd, MOMA, Szolidaritás) tömörítő tüntetéssel egy időben újabb párttüntetést szervezett a Kossuth térre, Orbán, a kormánypárt és szavazói ünnepségének kifütyülésére.
Ezzel egy héten belül a negyedik ellenzéki tüntetést zsúfolta bele a kiállást még valamiképp fontosnak tartók naptárába. A tízezret is elért Millás időkben szigorúan évi kettőre merészkedett ki, ünnepnapon, úgy látszik, a töredékére esett teljesítményt a mennyiséggel próbálta pótolni.
„Nem zárt ajtók mögött, politikai alkuk eredményeként kell egy-egy jelöltet megnevezni. Csak az lehet jelölt, aki valóban győzni és változatni akar 2018-ban, és aki semmilyen különalkut nem köt a rezsimmel.” – így folytatódik az Együtt küldetése.
Az egységes ellenzéki fellépésben október 23-án az Együtt által magára hagyott Szolidaritás volt az egyik tagja a Juhász mellett zárt ajtók mögött, politikai alkuk eredményeként két éve létrejött férfi triumvirátusnak: a sokat sejtető, ámde keveset jelentő Együtt 2014-nek. A Milla addigi többéves tüntetési retorikáját és maroknyi civil szervezőjét szembeköpve összebútorozott a – Haza és Haladás think tankban tömörült – korábbi fél Gyurcsány-kabinettel valamint a volt gazdasági miniszterrel, az „elmúltnyolcév” volt miniszterelnökével, Bajnai Gordonnal. Az azonos neműek közötti politikai frigy a tízezres tüntetések után Juhász Péternek egyszemélyes önkormányzati állást hozott el, az V. kerületi képviselő demagóg és gyermetegen didaktikus facebook-posztjai mögül ki sem látszó Szelényi Zsuzsa és Szabó Szabolcs, független, frakció nélküli parlamenti képviselősége mellett. Az egyiket is csak Bajnai visszalépésével nyerték el. Megérte a négy év folyamatos tüntetés…
„Olyan politika kell, amely elutasítja mind a jobb-, mind a baloldali populizmust, és gyűlölködés helyett megoldást keres.” – állítja az Együtt 2015-ben.
Október 23-án, Orbán kormánypárti megemlékezésén, a Juhász által odarendelt ellentüntetők fütyülése hatására a Kossuth téren választók és választók verekedtek össze, vér is folyt.
Igaz, egy maroknyi résztvevővel zajlott az adok-kapok, de a kocsmai hangulat adott volt a politikai pártok számára oly értékes választók közt, akikkel reálisan 2022 előtt be nem következő kormányváltás után is együtt kell-kellene élni, de már holnaptól. Még az sem kizárt, örülnének az ellenzéki pártok a szavazatuknak, esetleg meg akarták őket győzni. Hogy választó és választó közt ki milyen viszonyt ápol, az úgy tűnik, egyéni.
Ungváry Krisztián történész úgy jellemezte az őt fütyülés közben ért támadást, hogy „Nyitott vagyok a vitára, hibáim belátására, de ezt úgyis tudják akik ismernek. Ez azonban ami itt történt, példa arra, hogy hová vezet a fekete-fehér látásmód. (…) Érvekkel kell vitázni és nem gyáva erőszakkal.”
(https://www.facebook.com/krisztian.ungvary.7?fref=ts# )
Az ünnep estéjén olvasott közösségi értékelések közt számomra a legtalálóbb – valóban nem fekete-fehér – „gusztustalan, de izgalmas” jelző volt a Kossuth téren történtekre:
ITT OLVASHATÓ
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.