Szerző: L. Ritók Nóra
2016.10.30.
Valamikor a nyáron kezdtem el, hirtelen ötlettől vezérelve, valamelyik sajtóhír kapcsán egy sorozatot: egy fotó a terepről, ahol dolgozunk, és egy, általam kiválasztott, a szegénység, a gyerekszegénység mellé ellenpontként tehető beruházás, mutyizás, pénzelnyelés. Nem volt benne nagy tudatosság, csak tettem egymás mellé, naponta, amit a hírek adtak, vagy amit küldtek mások. Még most is kapom őket, pedig nem viszem tovább ebben a formában. 100 napra terveztem ugyanis.Az élet úgy hozta, hogy épp október 23-án tettem fel a századikat. Aztán készítettem egy albumot a facebookon, hogy egyben is látható legyen.
200 fotó. Egy szubjektív korlenyomat.
Ám azt nem gondoltam, hogy ez az album ennyi embert megmozgat… nagyon sok volt a megtekintés, megosztás, komment… fotónként is. Az első két nap még próbáltam követni, aztán nem bírtam. Ám beleolvasva azt hiszem, így teljes a korlenyomat. A kommentekkel együtt.
Mert annyira tipikus lett az egész, pontosan jelzi, milyen mentális állapotban vagyunk. És azt is, mennyit tudnak, mit gondolnak az emberek általában a szegényekről...
...Azt hiszem, érdemes volt megcsinálnom ezt az albumot. Egy furcsa esszenciája lett mindannak, ami ma Magyarországon a szegénységhez kapcsolódik. Képekben, hírekben, viszonyulásokban. Az internet emlékezete pedig megőrzi ezt.
A sok szócsata, a stílus, az érvelés, a taktika, az arány a gyűlölet és a józan ész között, a kirekesztés és a szolidaritás között, a provokáló, mindenhol ott levő, kezét dörzsölő, és a feldühített között, a gondolkodó és az ítélkező, a még érző és az elvakult között sok mindent megmutat a mai Magyarországról.
Pontosan mutatja, hogy ilyenek vagyunk, ilyenné váltunk. Nagy kérdés, hogy változhatunk, változtathatunk e?
ITT OLVASHATÓ
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.